Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Példatár - A szövegközlés módja

elemek, betűk az általam javasolt olvasatot, emendációt jelentik azokon a helyeken, ahol akár objektív, akár szubjektív okból ezt indokoltnak találtam. A lábjegyzetekben először a kéziratban szereplő jelenség megnevezése található. A kurzív betűsorok az ott olvasható (vagy általam elolvasottnak vélt) szavakat jelentik, ami helyett a szövegben az emendált változatot alkalmaztam. Az álló betűs kifejezések az objektív okokra (sérült lap, hiányzó lapszél, elmodósott írás stb.) utalnak. Ezeket követi egy szögletes zárójelben az emendáció miértjét és hogyanját feltáró egy-két szavas magyarázat: a rendelkezésre álló szövegpárhuzamok, a hiányzó, ám kikövetkeztethető rím, a helyreigazítható szótagszám, a nyilvánvaló értelem egyaránt lehetővé teszik a jobbító szándékú szerkesztői beavatkozásokat.

262