Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Verselés

4. Víz árt a kántoroknak,

Art a doktoroknak,

Nagyobb, kisebb papoknak,

Tehát minden toroknak.

5. A doktor is tiltotta,

Hogy ne igyon, azt hagyta.

Vesszen hát egymagába,

Úgysem kapok én rajta.726 727

***

Azt mondja a torma,

Hogy minden jány egyforma.

Hazudik a torma,

Mer’az nem egyformák17

Végezetül említjük azokat a versformákat, amelyek egyértelműen a 18. századi közköltészeti alkotások szövegszintű továbbélésének, kései változatainak tekinthetők. Ezek a versformák egyediek, és a 19. századi vőfélyversek között még szórványosan sem jellemzőek. A felező tizenkettes sorokból felépülő különböző strófatípusok dominanciája mellett a közköltészet változatos versformái a vőfélykönyvekben általában nagyon ritkán fordulnak elő. Éppen ezért értékes a PántzélJános-énekeskönyvének az a két verse, amelyet a szöveggyűjteményben a 156. és a 175. számon közöltünk. A 175- ös Halljátok meg panaszimat, bizony nem kevés van! kezdetű mulattató vers (mendi- káns ének) egy széles körben elterjedt 18. századi szöveg, melynek későbbi változatai egyelőre nem ismertek.728

A rendhagyó, egyedi versformák mellett érdemes kitérnünk még azokra a szintén ritka és különleges rímekre, amelyek a vőfélyversekben helyenként előfordulnak ugyan, de általánosan soha nem jellemzőek. Az 52. számú kisgyőri búcsúztatóban belső rímek (sőt, szabályos középrímek) vannak: menni-tenni, veletek-lehetek. Ez a szöveg egyelőre más forrásból nem került elő, az 1840-es évekből származó első változata később azonos formában megjelent a szintén kisgyőri Bihari Lajos vőfélykönyvében, nyilván a helyi kéziratok egymásról való lemásolása révén.

726 Pántzél János énekeskönyve. Kecskemét, 1839. [154.] 18. századi párhuzamait lásd RMKT XVIII/8. 2006. 495-499. (23.)

727 Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909-1911. [106.]

728 RMKT XVIII/8. 2006. 624-628. (193.)

229