Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Verselés
ja lett: Bessenyeinél új rímképletet nyert, majd Petőfi és Arany költészetében átértelmezett ritmizálással egészen a 19. század derekáig továbbélt.705 A felező tizenkettes a vőfélyversek közvetlen előzményét jelentő 18. századi közköltészetben is gyakori versforma, illetve általában a kollégiumi diákverselés és a vele szorosan összefüggő magyar nyelvű nemesi költészet karakteres jellegzetessége. A kollégiumokban a versírás tanításának legáltalánosabb módszertani eleme volt a propo- zíció készítése: egy adott témára, adott versformában kellett a diákoknak magyarul vagy latinul verset írniuk. A prepozíciók leggyakoribb versformája Gyöngyösi-strófa volt, így a 18. század tanult nemessége és vidéki értelmisége természetesen ezt a formát tekintette elsődlegesnek és érezte leginkább magáénak.706 A 18-19. század fordulóján a magas irodalom már túlhaladott ezen, a klasszikus és a nyugati versformák azonban nem épültek be a konzervatív nemesi verselés és a kollégiumi diákköltészet ízlésvilágába.707 A Gyöngyösi-hagyomány a kollégiumokban elsősorban az alkalmi költészetben, azon belül is leginkább a halotti búcsúztatókban maradt fenn és élt tovább a legerősebben. Ennek a műfajnak a 19. századi vőfélyversekre gyakorolt hatását korábban a menyasszony búcsúztatók szerkezete kapcsán már említettük; itt megjegyezzük, hogy a halotti búcsúztatók a versforma tekintetében is meghatározónak tűnnek.708 A 19. századi parasztság nem elsősorban a kollégiumi és nemesi verselés tradícióiból, sokkal inkább a népoktatásban használt tankönyvekből ismerhette a négysoros, bokorrímes felező tizenkettest. Losonczi Hányoki István (1709—1780) Hármas kis tükör című műve ilyen versformában adja elő Magyarország és Erdély leírását. A Hármas kis tükör első, 1771-es pozsonyi kiadása a református iskolák számára készült. Első része, a Szent História lényegében egy katekizmusi formában megírt, németből magyarított református hittankönyv. Második és harmadik része, Magyar Ország Kis Tükre és Erdély Kis Tükre földrajzi, alkotmánytani és történeti szempontból tanítja a népiskolai tananyagot. Az országismertetők miatt felekezettől függetlenül használták, 1771-1868 között hetvennél is több kiadása látott napvilágot. Nemzedékek szerezték belőle történeti ismereteiket, a magyar parasztság történettudata és országismerete elsősorban ezen alapult. Az oktatásból való kivonását követően számos példánya még évtizedekig kedvelt olvasmány volt a betűismerő falusiak körében.709 Mesterkélt, erőltetett rímekkel és barokkos terjengősséggel megfogalmazott népokta705 GÁBOR I. 1940. 136-143; 1942. 31-69, RÓNAY Gy. 1956. 140-162. 706 KOSÁRY D. 1983. 68. 707 JÁNOS I. 1993.7. 708 KOMÁROMY S. 1992. 20. 709 KÓSA L. 1979. 473. 221
