Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Előszó
bemutassam a vőfélyversek eredetét, műfajtörténetét, variálódásának jellegzetességeit és az írásbeliség-szóbeliség kapcsolatában elfoglalt fontos közvetítő szerepét. A vőfélyversek gyűjtése és publikálása a 20. század második felében vett erőteljes lendületet, és túlnyomó részben a 20. századi szöveghagyományra támaszkodott. A korábbi korszakok anyaga — bár az archívumokban őrzött gyűjtésekben, kéziratos forrásokban bőséggel megtalálható — csak nagyon kis részben került szakszerű feldolgozásra. Ezért a könyv célja az is, hogy a példatárban közölt 215 szöveggel gazdagítsa a műfaj korai, 19. századi kéziratos változatainak publikált forrásbázisát. A téma iránti érdeklődésem gyökerei a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárának revíziójához nyúlnak vissza. Kezdő muzeológusként ekkor kerültek a kezembe feldolgozatlan népi kéziratok, és 2001-2002-ben kezdtem foglalkozni a vizsgálatukkal. A forrásfeltáró alapkutatás kereteit később az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékén 2006-2009 között lezajlott Szövegfolklorisztika, filológia, történeti poétika — folklórműfajok 19. századi magyar szövegkorpusza és értelmezése című OTKA-program jelentette.2 Ennek részeként történt a kéziratok feldolgozása, szöveggondozása, kommentálása. A kutatás eredményeiből egy 2011-ben benyújtott, és 2013-ban megvédett doktori disszertáció született.3 Ez a könyv az azonos címmel írott doktori értekezésem szerkesztett és tömörített változata. Az eredeti dolgozat két kötetes: első része egy elemző tanulmány, amely majdnem teljes terjedelmében itt olvasható. Második része egy vaskos szöveggyűjtemény: kilenc kéziratos vőfélykönyv 364 szövegcsaládba sorolt 512 versét, és az azokhoz fűzött jegyzeteket, kommentárokat tartalmazza. A teljes szöveggyűjtemény publikálására ennek a könyvnek a terjedelmi, finanszírozási keretei nem adtak lehetőséget, a disszertáció második kötete ezért tartalmában, terjedelmében csökkentve, a tanulmány mögé kapcsolt példatár formájában került a nyomdába. Azok a versek maradtak benne, amelyek a dolgozat megállapításait közvetlenül alátámasztják, példákkal illusztrálják. Nem láttam szükségesnek sem a közismert (és a 20. századi anyagban továbbélő, ezért sok helyen már megjelent), sem a töredékes, hiányos versek közreadását. Eltekintettem továbbá az egymáshoz nagyon hasonló szövegváltozatok közlésétől, és néhány indokolt esetet kivéve minden versnek csak egy (a legrégebbi, vagy a legjellemzőbb, vagy a könyv mondanivalója miatt a legérdekesebb) változatát hagytam meg. A példatárban olvasható, 215 szövegcsaládba sorolt 226 szövegnek így nem is lehet a célja az, hogy egy teljes lakodalmi verskészletet tartalmazzon. Amellett, 2 OTKA NI 61252 sz. kutatási pályázat, Voigt Vilmos vezetésével. A kutatás részeredményei két tanszéki konferencia előadásaiban és egy gyűjteményes kötetben jelentek meg. (GULYÁS J. 2008.) 3 Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században. Kéziratos vőfélykönyvek Északkelet-Magyarorszá- gon. ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola, Magyar- és összehasonlító folklorisztika doktori program, 2011. Témavezető: Küllős Imola, opponensek: Balázs Géza és Csörsz Rumen István. A kutatás feltételeinek biztosításáért és a kötet kiadásáért a miskolci Herman Ottó Múzeumot illeti a köszönet. 10
