Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek - Taktabáji vőfélykönyv (Taktabáj, 1899-1905)
az a párhuzamosság, amely a Sdrándi József vőfélykönyve és a Taktabáji vöfélykönyv között kimutatható. Kilenc olyan vers is található bennük, amelyek mindkettőben megvannak, viszont a többi kéziratos forrásból hiányoznak, és közös ponyvái eredetükre mindeddig nem derült fény. Ez azt jelentheti, hogy az ilyen szövegszintű egyezések hátterében az egymáshoz közeli falvak, falucsoportok, kistájak esetében a közvetlen egymástól tanulást, a kéziratból kéziratba történő másolást és a szóbeliségből megtanult, majd írásban rögzített hagyományozódást is vizsgálnunk kell. Taktabáji vőfélykönyv (Taktabáj, 1899-1905) A vőfélykönyv 2007-ben került a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe a miskolci régiségvásárról.343 Álló formátumú, közel négyzet alakú, 17x23 cm nagyságú lapokból áll, melyeket a későbbi tulajdonosok közül valaki valamikor szakszerűen beköttetett. így jelenleg a kézirat egy fekete-szürke márványmintás papírkötésben, kék műbőr gerinccel és megerősített sarkokkal jó állapotban van. Sérülései feltehetően még az újrakötés előtt keletkeztek: minden lap alsó és felső sarka, valamint egy sérülés (valószínűleg egérrágás) miatt valamennyi lap alsó részéből egy 5x2 cm-es félkör alakú rész hiányzik. Felmerült a gyanú, hogy esetleg más közgyűjteményből származhat a kézirat, de erre a tipikusan könyvtári kötésen kívül semmi egyéb árulkodó nyomot (pecsét, bejegyzések) nem találtunk. A vőfélykönyv 196 oldalas, a lapszámozást a szövegek feldolgozása során én végeztem el. A Taktabáji vöfélykönyv egy vegyes kéziratos gyűjtemény, amelyben a vőfélyverseken kívül temetési énekek, egyházi énekek és versek, népdalok, műdalok-magyar nóták, emlékkönyvbe való emlékversek, egyéb versek, kalendáriumból átvett csíziók, tükörírással írott személyes bejegyzések vannak. A vőfélyversek a többi szövegtípus között találhatók, ezekből van a legtöbb. Több összefüggő egységre tagolódnak, de nem alkotnak egységes versfüzért. A kézirat szerencsére bőséges adatokkal szolgál a keletkezés történetére vonatkozóan. Szinte minden oldalon, majdnem minden szöveg kapcsán találunk név- és dátumbejegyzéseket, dedikációkat. Ezekből kiderül, hogy a kéziratot több szerző írta, több időpontban, de a keletkezés ideje 1899-1905 közé tehető. Ezt követően még 1908-ból, 1930-ból is találunk utólagos dátumbejegyzéseket. A nevek sorában legtöbbször Ozsváth Bertalan szerepel, második helyen áll Ozsváth Sándor, és néhányszor olvasható Szalai György, Szalai Miklós, Szilágyi Bertalan neve. Mivel a dátumok mind egymáshoz közeliek, nem derülnek ki a generációs kapcsolatok: Ozsváth Bertalan és Ozsváth Sándor akár apa-fia, akár testvérek, akár távoli rokonok is lehettek. A hely beazonosítása sem nehéz: Ozsváth Bertalan saját bejegyzése szerint Báj községben (ma Taktabáj) a Templom utca 27-ben lakott. 343 HÓM NA 7518. 105
