Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek - Deli Illés tanító vőfélykönyve (Alacska, 1866) - Lengyel Kéroly vőfélykönyve (Kisgyőr, 1990-1881)

perceptor (adószedő) kifejezés, ami arra utal, hogy a községi elöljáróság körében kell keresnünk a Lengyel család mindenkori tagjait. Különös helytörténeti értéke, hogy a 19. század szinte teljes hosszából nagy számban tartalmaz személyneveket, gyakran tisztség megjelölésével és a hozzájuk köthető dátumokkal együtt. A másik, Lengyel Károlyhoz köthető kézirat egy vegyes énekes- és verseskönyv, amelyben református egyházi énekek, temetési és úrvacsorái énekek, halottbúcsúz­tatók, hazafias dalok (Talpra magyar, Himnusz stb.) találhatók. Ez később, 1887— 1888-ban keletkezett. Ezeken kívül számos egyéb családi irat és dokumentum is megmaradt a hagyatékban.329 Innen tudjuk azt, hogy Lengyel Károly 1879-ben né­hány hónapig börtönben volt Miskolcon. íráskészségét peres ügyei is fejleszthették, mert az 1880-as években számos bírósági iratot kapott, illetve ilyen tárgyú beadványt készített. Személyével kapcsolatban tehát komplex módon, összefüggéseiben tudjuk látni vőfélykönyvét. Megerősítik ezek az adatok azt a felismerést, hogy a vőfélyköny­vek szerzői paraszti specialisták voltak, hiszen „a 19. században, és a 20. század elején nagy tömegű ember éppen hogy eljutott az írásbeliség alsó szintjére.”330 Ugyanakkor korszakunkban az írásbeliség már a mindennapi élet részévé vált, és az írott műfajok egyre nagyobb teret hódítottak a szellemi műveltségben. „Tudni kell írni, szépen kell írni, olvashatóan” - a parasztok azonban ezeknek a követelményeknek a legritkább esetben feleltek meg.331 Az író ember (a vőfély) ezt a szakadékot hidalja át a közös­ségben: lakodalmi verset ír, halottbúcsúztatót ír, számadáskönyvet vezet, kérvényt fogalmaz. Tevékenysége azonos funkciót tölt be, mint a nótafák, a mesélők, a szakács­asszonyok, a siratóasszonyok, a hímző-íróasszonyok és többi specialisták munkája. Ez már korszakunkat megelőzően is jellemző, „amikor a betűk ismerete még csak egy kevés ember kiváltsága volt, az analfabéták éppoly természetes módon vették igénybe írástudó társaik segítségét, mintha egy, a portájukról hiányzó szerszámot kértek volna kölcsön.”332 Lengyel Károlyhoz hasonló író specialista lehetett a szegedi Vajas József (1877-1922), akinek világháborús naplója és vegyes gyűjteménye árulkodik vőfélyi tevékenységéről és az írás terén a közösségben betöltött szerepéről.333 Lengyel Károly vöfélykönyve a tartalmilag homogén kéziratok közé tartozik, az egyetlen keresztelői verset leszámítva csak vőfélyversek vannak benne. A második rész a szerző szándéka szerint egy sorszámozott lakodalmi szokásrendező forgatókönyvnek készült, de a szövegek mégsem pontosan követik a lakodalom menetét, inkább tartal­mi-funkcionális szempontból alkotnak kisebb belső egységeket, szövegcsoportokat. Ilyen például az 5. egység, a nyoszolyóajándék kikérése, elhozatala és asztalra helyezé­se. Ez a három mozzanat biztosan nem követte egymást időrendben, mert napközben 329 HÓM NA 1530. 330 ZOMBORII. 1995. 205. 331 KESZEG V. 1998.623. 332 TÓTH István Gy. 1994. 14. 333 ZOMBORI I. 1995. 205-240. 100

Next

/
Thumbnails
Contents