Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek - Deli Illés tanító vőfélykönyve (Alacska, 1866) - Lengyel Kéroly vőfélykönyve (Kisgyőr, 1990-1881)
Mivel lényegében csak a lakodalom első felének vőfélyverseiből áll, valószínű, hogy lehetett Fodor Pálnak egy második ugyanilyen kis zsebbe való füzete is, amelyet nem ismerünk. A kézirat szöveganyaga a háromszori lánykéréstől a templomi esküvőn át a legényes házhoz való megérkezéssel bezárólag egy teljes, és időrendben is egymást követő folyamatot tükröz. A vége időrendileg már nem következetes, a reggeli menyasszonyköszöntés, a pohárköszöntők és az ajándékok verseinek sorrendje nem követi szorosan a lakodalom menetét. A terjedelmesebb Kisgyöri kézirattA ellentétben ez a vőfélykönyv egyetlen szerző műve, és feltehetően egy alkalommal, 1866-ban került lejegyzésre az összes szövege. A versek rendje a ponyvanyomtatványokhoz hasonlóan forgatókönyvszerű, a helyi hagyományok szerinti szokásrend a szövegekből kikövetkeztethető. A benne található 25 szövegből 15-öt biztosan ponyvanyomtatványból másolt a szerző. Egyik forrása a Legújabb vöfények kötelessége (E típusú ponyva), másik pedig a Tatár Péter-féle Vöfények kötelessége (F típusú ponyva) volt. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy a kézirat a ponyva egyszerű másolata volna csupán, mert a versek sorrendje, a köztük lévő egyedi szövegek, a ponyvához képest átalakult szövegváltozatok, eltérő versszakok már a folklorizálódás jelenségeit mutatják. Néhány szöveg esetében érdekes párhuzamok mutatkoznak Béres János vőfélykönyvévA, amely a földrajzilag viszonylag közeli (és szintén református) Bánfaivárói való, mintegy negyven évvel későbbről, 1907—1908-ból. Ilyenek a példatár 57. és 63. szövegei, amelyeknél nem sikerült közös ponyvái eredetre rábukkanni, ám mégis több változatban kerültek elő a környék kézirataiból. A tartalmon kívül még két formai jegy is utal arra, hogy a kézirat előképe valamilyen ponyvafüzet lehetett. Megtaláljuk benne egyrészt azt a 18. század végi, 19. század eleji nyomdai gyakorlatot, hogy a lap alján az utolsó sor alatt kis betűvel megjelennek a következő oldal első sorának kezdő szavai, az úgynevezett őrszók. Ez a gördülékeny olvasást és a füzet lapjain való azonnali eligazodást segítette, amikor „éles helyzetben” a vőfély kénytelen volt esetleg előhúzni a zsebéből a papirost. Másrészt pedig érdekes, hogy a V betű helyett gyakran W-t használ a kézirat, különösen a címekben (Wissza téréskor, Wagy pedig ezt és hasonlók).327 Deli Illés tanító vőfélykönyve az egy szerzős, egyszerre leírt, forgatókönyv típusú kéziratok jellegzetes példája. Az ilyen kéziratos vőfélykönyvek előképei a ponyvanyomtatványok voltak, és ez a tartalmi-formai jellegzetességeiket alapvetően meghatározza. 327 A 17-18. századi magyar kéziratosságban erre bőven találunk példákat, de nyomtatásban ez nem volt jellemző. Mintaként szolgálhattak esetleg nem magyar nyelvű, vagy nem magyar betűkészlettel nyomott kiadványok: a szomszédos Sajószentpéterre a 19. század második felében az iparfejlődés miatt nagy lélekszámú szlovák és német munkásság települt. (RÉMIÁS T.-MAROZSÁN ZS.-HAZAG Á. 2009.) Ugyanakkor érdekes párhuzam napjaink elektronikus sms- és Facebook-nyelvhasználata, ahol szintén használatos a W-s írásmód. (Csörsz Rumen István és Balázs Géza szíves szóbeli közléseit ezúton is köszönöm.) 98
