Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)
6. A Serényiek szerepe az újratelepítésében - Az etnikai viszonyok alakulása
A hagyomány szerint a 19-20. század fordulója táján és az 1910-es években „még tótul beszélt az egész falu Az iskolában ekkor már magyarul folyt az oktatás, de a 19. század közepe táján, harmadik negyedében még volt szlovák nyelvű iskola. Az egyik idős adatközlő visszaemlékezése szerint az 1924-ben, 80 éves korában elhunyt nagyapja csak idős korára tanult meg magyarul.332 333 334 Az elmagyarosodást, illetve a magyar identitás vállalását jól példázzák a családi nevek változásai is. Az előzőekben felsorolt nevek közül ugyan jó néhány ma is él a faluban, de egyik-másik részben a magyar kiejtés szabályainak megfelelően átalakulva, pl. a Szrna családnévből egy ejtéskönnyítő magánhangzó közbeiktatásával Szerna lett. Az 1930-as években a Magyar Királyi Belügyminisztérium engedélyével többen megmagyarosították családnevüket. így lett a Bácsikból Baranyai'33, Balatoni334 és Barabás335, a Fiaskóból Felföldi336 337, a Pésoból Pé- tervári331, a Sztarovicsból Szórád338, a Csicsmanyeczböl Cserhalmi, a Horkából Flarhai, a Jakabacskából Jolsvai, a Klenicsből Kassai és Kishonti, a Sisákból Serényfalvi és a Szmeskoból Szentirmai339 1980 tájékán az idős nemzedék tudatában még elevenen élt szlovák eredettudatuk, de a nyelvet már nagyon kevesen beszélték. Akik ismerték is őseik nyelvét, azoknál is inkább csak passzív nyelvtudásról beszélhettünk, ugyanis a faluban ekkor már a legidősebbek sem beszéltek egymás között szlovákul. A középkorúak és a fiatalok már ilyen passzív nyelvtudással sem rendelkeztek. A nyelvváltás a 19-20. századforduló éveire valószínűsíthető. A 19. században a kétnyelvűség lehetett a jellemző.Erre utalnak a korabeli leírások és statisztikák340, melyek „magyar”, illetve „magyar-tót” településről beszélnek. A kétnyelvűség időszaka kb. 1910-1920 között ért véget, ekkor került sor a teljes nyelvváltásra. Az ekkor, illetve a két háború közötti időszakban született nemzedék már egynyelvű, nem beszéli és nem is érti meg a szlovák nyelvet. A nyelvváltás természetesen nem egy-két év alatt lejátszódó gyors folyamat, hanem hosszú évtizedekre elhúzódó jelenség volt, valószínűleg lassan, fokozatosan ment végbe. A gyerekeket feltehetően már a századforduló környékén sem tanították meg minden családban a nagyszülők nyelvére (ezzel magyarázható, hogy az 1980-as évek elején csak a legidősebbek, és közülük sem mindenki, beszélte a nyelvet), de az öregek egymás között ekkor még feltehetően szlovákul beszéltek.341 332 Kishonti Béla adatközlése. (BODNÁR Mónika 1985.) 333 Putnoki plébánia: kereszteltek anyakönyve VI. 148/62. (márputnoki lakos) 334 Putnoki plébánia: kereszteltek anyakönyve VI. 171/69. (márputnoki lakos) 335 Putnoki plébánia: kereszteltek anyakönyve VI. 222/62. (már putnoki lakos) 336 Putnoki plébánia: kereszteltek anyakönyve VI. 226/17. (már putnoki lakos) 337 Putnoki plébánia: kereszteltek anyakönyve VI. 135/23. (márputnoki lakos) 338 Putnoki plébánia: kereszteltek anyakönyve VI. 135/21. 339 Cserhalmi Margit szíves közlése, akinek édesapja, Csicsmanyecz András (szül. 1888, Putnok) szintén ekkor, 1934-ben magyarosított. 340 FÉNYES Elek 1837. 134; FÉNYES Elek 1847. 253; FÉNYES Elek 1851. 3. köt. 64; BOROVSZKY Samu szerk. é. n. (1903). 70; Helységnévtár 1873. 803. 341 BODNÁR Mónika 1985.43. 98
