Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)
5. A Serényi család 19-20. századi története - A Serényiek putnoki ága - A dédesi-sajószögedi ágazat
Esterházy János teljesen belevetette magát a munkába, a kisebbségi magyarság képviselete teljesen lekötötte az idejét. Szinte állandóan úton volt. Feleségként és nőként ezt az amúgy is gyenge idegzetű asszonynak nem lehetett könnyű megélni és elfogadni. Ráadásul Líviai36 nem élt kisebbségi sorsban, nem érezhette át az abban élők sorsának keserűségét. Bár házasságkötésük után a nyitraújlaki kastély első emeletén lett kialakítva lakosztályuk,272 sokáig nem élhettek ott együtt, mert tudjuk, hogy Líviái gyermekeikkel, Esterházy Jánossal és Alicéval Budapesten, az Istenhegyi úti villájukban élt. A gyerekek Budapesten jártak iskolába és csak a nyári hónapokat töltötték Nyitraújlakon. Az egyik ilyen nyári ott-tartózkodása alkalmával, 1941-ben készítette fel Samarjay Éva, a Magyar Párt pozsonyi irodájában Esterházy János titkárnője, a fiatal Esterházy Jánost a német vizsgára. Aztán 1942 februárjától egészen 1944 decemberéig volt nevelő Nyitraújlakon, az Esterházy családnál, ugyanis Esterházy János ekkor elhozta a gyerekeket az anyjuktól, aki idegbetegsége miatt nem, vagy csak nehezen tudta őket ellátni.27’ A gyerekeket a nevelőnőn kívül a nagymama és János nővére, Lujza nevelte. Az apjuk minden második hétvégét töltötte velük Nyitraújlakon, ő ugyanis nagyon sokat utazott, hol a választókörzeteket járta, hol Pozsonyban, hol Budapesten tartózkodott (ekkor már nem az Istenhegyi úti villában, hanem a Szép utcában bérelt egy lakást, ahová a néhány évvel ezelőtt emléktáblát helyeztek).274 * 276 Lívia]36 és Esterházy János egyesek szerint elváltak.273 Ám ezt az információt bizonytalanná teszi egy másik adat: Esterházy János a fogságban, mikor azt hitték róla, hogy pap, mert olyan sokat imádkozik, a következőket mondta: „Nem vagyok bátyuska, hogyan lehetnék, hisz feleségem van, gyermekeim.”211' Lívia,36 férje bebörtönzése után, 1945 augusztusában magához vette, Budapestre vitte gyermekeit.277 Fia, János nem sokkal ezután elhagyta az országot. Líviát136 Alicével együtt 1951-ben kitelepítették Fogacs pusztára, egy Tárnámé - rától 6 km-re fekvő tanyára.278 „Tarnamérától földúton lehetett odamenni. Többször meglátogattam őket, vittem nekik élelmet, csomagot ” - mondta egyik rokonuk, Huszár Melinda. Alice a kitelepítés alatt vakbélgyulladást kapott, de nem akarták engedélyezni kórházba szállítását. Mariska néni, a házi néni jegelte a gyulladást. Három nap elteltével aztán mégis be kellett vinni az egri kórházba, ahol megműtötték. Alice ezután bement az egri rendőrségre, engedélyt kért, hogy hadd maradjon itt, keresne munkát, mert nincs pénzük. A rendőrkapitány, akivel beszélt, szemet hunyt a dolog felett. Azt mondta neki, maradhat, de ő nem ismeri őt, nem tudja, hogy itt van, s ha elkapják, nem tud rajta segíteni. Alice a Bükki Erdőgazdaságnál helyezkedett el takarítóként. Egy Brindza nevű 272 MOLNÁR Imre szerk. 2008. 18. 273 Pröhle Henrikné Samarjay Éva adatközlése. 274 Pröhle Henrikné Samarjay Éva adatközlése. 273 Huszár Melinda és Pröhle Henrikné Samaijay Éva adatközlése. 276 MOLNÁR Imre szerk. 2008. 49. 277 MOLNÁR Imre szerk. 2008. 56. 169. lábjegyzet. 278 MOLNÁR Imre szerk. 2008. 75. 253. lábjegyzet. 69
