Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)
4. A Serényi család története a kezdetektől a 19. századig
4. A SERÉNYI CSALÁD TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A 19. SZÁZADIG Ebben a fejezetben röviden összegzem a Serényiek genealógiájára vonatkozó kutatásaim eredményeit. A genealógia kutatás számos új eredményt hozott, de ezek részletezésére itt most az értekezés néprajzi és helyi jellegére való tekintettel nem térek ki. A család genealógiájának részletes levezetése, pontos hivatkozásokkal egy, a közeljövőben megjelenő kiadványban lát majd napvilá- got. Jelen értekezéshez csupán az e kutatás eredményeként összeállított genealógiai táblák egy részét mellékelem, hogy segítsék a tájékozódást és az eligazodást. Egyes vélekedések szerint a Serényi család lengyel, szarmata vagy itáliai eredetű, de e feltevéseket levéltári források nem igazolják.84 85 Magyar történészek kutatása szerint a gróf Serényi család a történeti Csanád vármegyéből származik.86 A család tagjai eredetileg, a 16. században, de még a 17. század elején is - mint ezt a korabeli dokumentumok bizonyítják — a Serjéni, Seryéni, Seryeny vagy Serjény de Kis-Serjén formában használták nevüket.87 A török pusztítást megelőzően Csanád vármegyében két Serjén nevű falu is létezett egymás szomszédságában, a megye Arad vármegyével határos keleti részén: Kisserjén és Nagyserjén, melyek a török korban pusztultak el.88 Arad és Csanád vármegye egy részét az Ajtony nemzetség szállta meg. De a 12. század végére a Szuha-völgy nagy része (Kurityántól Zádorfalváig, Ragályig) is az Ajtony nemzetség tagjaié lett adományozás útján.89 Ebből a nemzetségből eredeztethető a Serényi család, de mellette a régi gömöri családként ismert a Szuhai család is.90 A két család bizonyíthatóan atyafiságban állt egymással. A rokoni kapcsolatot a Serényi családnak azok a középkori oklevelei is alá84 A kisserényi gróf Serényi család története című kézirat a Régi magyar családok sorozat egyik soronkövetkező köteteként fog megjelenni, a Tiszántúli Történész Társaság kiadásában, Pozsonyi József szerkesztésében. 88 Erről részletesebben lásd NAGY Iván 10. köt. 157; BODNÁR Mónika 2001a. 192; Internetes hivatkozás: Wurzbach, Constantin 34. köt. 141. (A gót betűs szöveg olvasásában és fordításában nyújtott segítségért Gyalai Bálintnak mondok köszönetét.). 86 THALY Kálmán 1898c. 30. 87 THALY Kálmán 1898c. 29-30. 88 A török hadjáratok alatt sokat szenvedett és foldesurai által szerb jobbágyokkal újratelepített Kisserjén Gyula várának 1566. évi elestét követően végleg elnéptelenedett. Nagyserjén még ezután mintegy száz évig fennállott, de 1686-ban már ez is puszta volt, Magyarpécska lakói legelőül használták. A 18. század második felében Siriány néven Pécska városához tartozó pusztaként említik a források, a 19. századra nevével együtt emlékezete is kiveszett. (BOROVSZKY Samu 1896-1897. II. 292-293; 433.) 89 ILA Bálint 1976. 101. 90 BOROVSZKY Samu 1896-1897. II. 4-5; ILA Bálint 1940/1-2. 25. 33
