Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

Gyümölcstermesztés és -kereskedelem a Bodrogközben (A Tisza-kertek hasznához)

A gyümölcskereskedelem harmadik - legáltalánosabb és legtovább fennmaradt — formája a piacozás (volt). Ennek ugyancsak két fő vonulatát kell megkülönböztetnünk: a bodrogköziek piacra való járását és kereskedését, s a közvetítő kofák, kereskedők helybeli felvásárló tevékenységét. A két forma természetesen egymás mellett is létezett. A gyümölcskereskedelem központja - hasonlóan a Felső-Bodrogköz kereskedelmének egészéhez — Királyhelmec volt, ott azonban erős túlkínálat volt gyümölcsből. A táj keleti és délkeleti részének falvai Ungvár és Csap, a nyugati rész és a Bodrog-völgy községei Kassa, a középső terület települései pedig főleg Sátoraljaújhely piacait látogatták. Ez utóbbi vonzása azonban — amikor az országhatárok engedték — a legkiterjedtebb volt. A 20. század második harmadától azonban új lehetőség támadt, ami kissé megbontotta a piackörzetek hagyományos rendjét: vonaton hordták a gyümölcsöt Kassára eladni Agcsernyőtől Kisgéresen át Toronyáig, a gazdag kassai piacra. A zsidó kereskedők és a kofák lényegében ugyanezekre a helyekre közvetítették a gyümölcsöt, leszámítva az ungvári zsidó kereskedők kísérleteit a kistárkányi gyümölcs távolsági kereskedelmére. Zemplén vármegye monográfusa már a 19—20. század fordulóján megemlékszik a gyümölcskereskedelemről: „A cseresznye iránti kereslet évről évre fokozódik, s egy puttón cseresznyét a csarnahói ember jobb áron ad el az újhelyi piacon a lengyel zsidó kupecnek, mint amennyiért ősszel egy puttón szőlőt eladni kénytelen."

219 Az egyik legjobb piaci áru később is a cseresznye, s a kereskedők gyakran már virágzás után, a termés kifejlődése előtt a fán megveszik a termést előre. A kisgéresiek a cseresznyét az első világháború végén még Csapha hordták eladni. Az 1930-as évek végétől egy kassai kofa — a helybeliek csak Hustáci Naná néven ismerték — járt felvásárolni a termést. A géresi szőlőkben fürtös cseresznyefák voltak, amelyekről jó évben másfél, két mázsa gyümölcs is lejött. Emellett voltak korán érő fajták is. A májusi cseresznyéből gömböcöt csináltak: vékony cseresznyeágra kötötték fel a száras gyümölcsöt cérnával vagy vékony spárgával, s úgy adták el — főleg a gyerekek számára, újdonságként. Nagybáriból Kassára vitték eladni a korai cseresznyét, puttonykosárban szállítva a törékeny gyümölcsöt. Az állomásig szekérrel mentek, ott vonatra szálltak. Nem ritkán előre is felkötöttek egy kosarat. Hasonlóan mentek piacra Borsiból, ők akár kétszer is fordultak Kassán egy nap alatt, ha az állomáson a kofák rögtön átvették tőlük a gyümölcsöt. (A kofák helybeli gyerekekkel szedették le a fáról a termést.) A gyümölcskereskedelem a Felső-Bodrogköz településeinek egy része számára sajátos gazdasági lehetőség, kitörési pont volt. Eredetileg a táj adottsága, amit — különösebb munkaráfordítás és anyagi befektetés nélkül is — haszonra lehetett fordítani, kinek-kinek a lehetőségei, saját gazdasági stratégiája szerint. Volt, akinek csereeszköz volt a hiányzó élelmiszerhez vagy rostanyaghoz, másoknak pedig a készpénzhez jutás lehetősége. A helyi alkalomnak, térségi gazdasági kapcsolatoknak megfelelően a szerencsésebb adottságú falvak fokozatosan teszik intenzívvé ezt a gazdasági ágat, miközben megnő a termék értéke is, s a gyümölcstermesztés és 21

9 Kossuth é. n. 198. 91