Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben
évekig. Bár Zemplén vármegye 1780. évi katonai leírása Nagytárkányban szilárd falú pálinkaégetőt említ, 13 3 a lepárlásnak inkább csak a második világháború után lett nagyobb keletje. A Bodrogköz gyümölcsével intenzív forgalom zajlott mind a szomszédos tájak, mind az Alföld gyümölcsben szegény vidékei felé. Az 1990-es évek elején az idős adatközlők még gyermekkori emlékként idézték fel a Tiszán leúszó tutajokat, amelyek Máramaros, Rahó felől jöttek, s egészen Szegedig levitték fa rakományukat. A tutajosok megvették a gyümölcsöt a bodrogközi gazdáktól, és kosárszám vitték azt tovább árulni az Alföldre. A bécsi döntés után történt kísérlet a Tisza-kertek gyümölcstermesztésének modernizálására, és a Bodrogköz gyümölcskereskedclmének megszervezésére, ám az a háború, majd az újabb határmegvonás miatt nem járt számottevő eredménnyel. 13 4 A közös gazdaságok is megörökölték a Tisza-kertek gyümölcskultúráját: az 1960-as évek végén még mintegy 15 000 gyümölcsfa volt a tárkányi Tisza-kertek 100 hektárnyi területén. Volt olyan év, hogy csak a kistárkányi szövetkezet 15—20 vagonnyi szilvát, meg 100 vagonnyi almát (1000 mázsa) értékesített a Tisza-kertből. A JRD idején is frissítették az állományt, mivel a régi fajta gyümölcs egyre kevésbé volt piacképes. Az új fajták gondosabb kezelést igényeltek, permetezni kellett őket, termesztésük nem volt olyan sikeres, mint a korábbi időszak gyümölcsfajtáié. 1976ban államosították a kistárkányi szövetkezetet, akkor kezdődött meg a gyümölcsfaállomány elpusztítása. Két év alatt a fákat kihúzgálták, buldózerrel kipusztították. 4. A bodrogközi szőlőkről A bodrogközi szőlő- és borgazdálkodás történeti és gazdaságföldrajzi adatait Boros lAszló foglalta össze, 13 5 ezen a helyen a kérdéskörnek csak néhány fő vonását villantom fel. A Bodrogköz alapvetően különböző adottságú tájakat választ el egymástól, s a folyó jobb partján, a folyó menti síkságból kiemelkedő Zempléni-hegység hegylábfelszínein alakult ki a primer gazdasági jelentőségű szőlőkultúra. Ez a szőlővidék kenyeret is adott a Bodrog bal partján fekvő falvak népének, akik csak igen komoly munkával jutottak megélhetéshez, s maguk — a jobb parthoz képest - csak szekunder jelentőségű szőlőkultúrát műveltek. 131 1 A Bodrogköz és a Bodrog mente településeinek szőlőkultúrája két történeti korszakot képvisel. Az egyik feltehetően középkori eredetű réteg, mely a sík vidékből kiemelkedő vulkáni eredetű magaslatokon húzódik (Zempléni-szigethegység, Csókás, Határ-hegy, Lapos-hegy, Fekete-hegy, Simon-hegy, Nyír-hegy, Középsőhegy, Pilis, Borz-hegy stb.). Pl. a kövesdi hegyen lévő szőlőről már 1323-ban, a szentesi szőlőkről pedig 1423-ban megemlékeznek az oklevelek. 13 7 Kistoronya 13 3 Csorba 1990. 171. 13 4 A gyümölcskcrcskcdelcmről összegzőén: Viga 1986. 175-205. 13 5 Boros 1994., A szlovák irodalomban összegzőén: Drábiková 1989. 17. i* Dóka 1977. 106., Frisnyák 1994. 13 7 Bogoly 1992. 8-9., Siska 1986. 206-208. 53
