Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A változtatható és a változatlan A bodrogközi táj átalakítása és annak hatása a hagyományos népi kultúrára
egészségtelen birtokstruktúra és a relatív túlnépesedés feszültségeinek levezetésére — nagy számban vándoroltak ki. 7 9 Ezzel együtt a táj népessége a vízrendezés fél évszázada alatt megduplázódik: 20 ezer főről 44 ezerre nő. 8" Nem elhanyagolható azonban, hogy a fenti, összegző statisztikai adatok az egyes települések esetében erősen eltérő változásokat rejtenek. Jobbára nem egy-egy település sajátos helyzetéről esik szó, hanem az egész történeti táj, a Bodrogköz jellemzőiről, ill. változásának mikéntjéről. Pedig ha kicsit részletesebben megnézzük az egyes települések földhasznosításának változásait, akkor nem csupán árnyaltabb képet kapunk, hanem válaszokat is a táj településcsoportjainak kialakulására, a termelési technika és az életmód táji változatainak létrejöttére. A Bodrogköz falvaiban a 19. század közepén 6% és 62,5% között változott az egyes települések szántóterületének aránya a határ egészéhez viszonyítva. Természetesen a legkisebb szántókhoz a legnagyobb hasznavehetetlen terület társul: például Tiszakarád határában 6% szántó és 76% művelésbe nem vett terület volt, ugyanez Lukán (Bodroghalom) 8,2 ill. 50,40%, míg például Bácskán 62,50% szántó és 14,5% hasznavehetetlen terület. A vízrendezés után, 1897-ben a fenti arány Tiszakarádon 40,70 és 6,10%, Lukán 61,6 és 8,30%, Bácskán pedig 79,5 és 5,4%-ra módosul. 8 1 Anélkül, hogy automatikusan értelmeznénk a számadatokat, aki ismeri az említett falvak néprajzi arculatát, az jól tudja a különbözőséget életmódjuk, termelési hagyományuk között. Tanulmányom önálló fejezetben mutatja be, hogy két szomszédos település, Karcsa és Pácin hagyományában miként hagyott nyomot a paraszti gazdálkodás eltérő feltételrendszere. Korábban részletezően mutattuk be Kisgéres termelési kultúrájának változását, figyelembe véve a táj alakulását is. 8 2 A termőtáj kiterjesztésével párhuzamosan változnak az egyes falvak termelési és értékesítési lehetőségei, ezekben formálódnak meg a termelőtevékenység különböző területeire szakosodott falvak, falucsoportok. Ekkor, majd ezt követően az új országhatárok között alakul ki az egyes települések — máig jellemző — előnyös, mások (akár hatványozottan) hátrányos helyzete. Más vonatkozásban, az is igazolható, hogy a feudális kori földhasznosítási forma — a jobbágyfelszabadítás és a vízrendezés ellenére — helyenként gyakorlatilag visszafordíthatatlan társadalmi folyamatokat indukált, amelyek a kapitalizálódás, a paraszti polgárosodás időszakában sem voltak korrigáihatók. Különösen igaz ez a Bodrogközben, ahol az új terület birtokbavételét sok feszültség, társadalmi ellentmondás kísérte, nem javítván érdemben a birtokstruktúrán, főleg a legszegényebb paraszti réteg helyzetén. 8 3 Annak a társadalmi rétegnek jószerével megpecsételődött a sorsa, amelyik a jobbágyfelszabadítás, majd a vízrendezés során sem jut termőföldhöz: a bodrogközi kivándorlás első hulláma lényegében erre a helyzetre adott társadalmi válaszként értelmezhető. 7 9 Legcnyci Bodnár 1903. 20.; Balassa 1956., Süli-Zakar 1980. 48-50., Sápos 2001. 28-35. 8, 1 Kiss 1896. 47., 50. 8 1 Boros 1997. 227, 8 2 Yiga-Yiszóczky 2000. 167-208. 8 3 A bodrogközi földosztás problematikájához: Balassa 1956. 38
