Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A változtatható és a változatlan A bodrogközi táj átalakítása és annak hatása a hagyományos népi kultúrára
kezménye": vélhetően általánosan jellemzővé formálta azokat a tényeket, amelyek csak a történeti táj egyes vidékein, ill. csak az esztendő egy részében, vagy csak kivételesen vízjárásos esztendőkben lehettek jellemzők. 6 6 Mindez azonban nem jelenti, hogy a Bodrogköz — vag)' a Sárköz, Rétköz, Ecsedi-láp stb. — egésze vízjárta lett volna. Éppen ezért volt jelentősége a térszíni formáknak. A Bodrogköz területének 90%-a 95—100 méter tengerszint feletti magasságú terület. A folyószabályozás és az ármentesítés előtt a 95—97 méteres szinteket állandóan, a 98—99 méteres területeket időszakosan víz borította. A kétféle ártérből emelkedtek ki az ármentes (100 méternél magasabb) felszínek: a folyóhátak egyes részei és a homokszigetek, amelyek folyamatosan termelőtevékenységekre adtak lehetőséget. 6 7 A Felső-Bodrogközben a vulkanikus eredetű Tarbucka, a helmeci Kis és Nagy Királyhegy, a táj középső és alsó területének homokszigetei (pl. Viss—Zalkod— Kenézlő, ill. Semjén—Dámóc—Zemplénagárd környékén) egészen más területhasznosítást biztosítottak, mint a Hosszúrét és környéke, vagy a mélyebben fekvő szintek. Vagyis a történeti tájon belüli kistájak népességének életmódja a vízrendezés előtt sem volt homogén. A 18—19. században megszaporodó történeti források, adatok valójában tartalmaznak — igaz, nem konkrét, s nehezen értelmezhető — adatokat arra, hog)' a különböző vízjárások, az eltérő feltételek különböző lehetőségeket biztosítanak a gazdálkodás számára. Csupán néhány példát emelek itt ki, amelyek talán elegendőek annak bizonyítására, hogy nem merev, s nem változatlan az „alkalmazkodás", s a földrajzi mikrokörnyezet periodikus állapotai faluközösségek, ill. a parasztüzemek tevékenységének változó keretet biztosítanak. A már többször idézett úrbéri bevallás anyagában a Bodrogzug falvai az alábbiakról adnak számot. (Kurzívval emelem ki a témánk szempontjából leglényegesebb információkat.) 6 8 Zalkod: „A határ két nyomásra van fel osztva, megtermi a rost, zabot, lent, kukoricát és kendert. Vannak széna termő réttyei és ha az árvíz nem hever az barom tartásra alkalmas széna tsinálódik, s olyankor sarjút is lehet kaszálni..." ,JSIagy árvizes időnként kívül mindenféle barom táplálására elegendő legelő mezejek vagyon. Alkalmatos házi kertek van, mellyekben jó dohány, káposzta és kukorica s az élethez szükséges zöldségek teremnek." Felsorolja az investigatio a település hátrányos helyzetét, adottságait is. „1. Rendkívül való árvízben némely alább való szántóföldeket károsíttya az árvíz Tiszta búza pedig különben sem terem a határban. 2. A kaszálóit a közönséges árvíz is ellepi és ha sokáig rajtok hever a szénájok sem oly alkalmatos az barom tartására, olyankor sarjút is lehetetlen csinálni. 3. Szigeten lévén ez hellység akár hova mennyenek szükségeknek keresése végett mindenfelé vámot kénytelenek fizetni, még pedig Tokajnál árvíz idején a Rakamazi töltésekre nézve kétszerest. 4. Rendkívül való árvíznek idején megszorul ezen határon marhájok." Viss: „A határ két nyomásra vagyon felosztva, meg termi a rost, zabot, lent, kendert és kukoricát. Vannak széna termő réttyei mellyekben ha az árvíz sokáig nem hever a barom táplálására alkalmatos szénát kaszálnak. 6 6 lirrc az összefüggésre Szilágyi Miklós hívta fel a figyelmemet, amit ezúton köszönök meg neki. 6 7 hrisnyák 1995. 162. 6 8 Idézi: Boros 1980. 121-132., A rendiség bodroghalmi jobbágy-paraszti társadalmának változásához: Tóth 2000. 945-954. 33
