Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának néhány jellemzője
a folyamatosan trágyázott, vélhetően kerített, s intenzíven művelt földdarabok gazdasági és táplálkozásbeli jelentőségét. A házas beltelkekhez kapcsolódó kertek - lévén azok ármentes térszíneken 4 9 - nagy értéket képviselhettek a jobbágyparaszti üzemek számára. Árulkodó, hogy nem említődik gabonával való vetésük még a legínségesebb időkben sem, s nem csak az szembetűnő, hogy a kertekben a gyümölcsfák és a különböző zöldségek — főleg a táplálkozásban nagy szerepet játszó káposzta — együtt tenyésztek, hanem kirajzolódik az egyébként jellemző folyamat is, hogy az újvilági kapásnövények ezekben a kertekben kaptak helyet, mielőtt a fordulóföldek rendjébe kerülhettek volna. A kertek termeivényei gyakran és jellemzően alkalmat adtak az értékesítésre, a pénzszerzésre, ami csak növelte jelentőségüket a paraszti üzemszervezetben. 51 1 Az úrbéri bevallás adatsora jószerével minden településen utal a len- ill. kendertermesztésre, pontosabban az áztató vizek meglétére és a rostnövényekkel kapcsolatos szolgáltatásokra. Bár forrásunk alapján nehéz eldönteni, hogy a két rostnövényünk, a len és kender együttes említését maga a kérdőpont indukálta-e, aligha lehet kétséges, hogy tájunkon a 18. század derekán közönséges volt a len termesztése. (Olajáról csak elvétve történik említés, bizonyos, hogy a rostja volt a legfőbb haszna.) A Bodrogköz homokos határú falvaiban a 18. században teljesen megszokott volt a dohány (Nicodana tabacum L.) termesztése. Királyhelmecről már Bél Mátyás feljegyezte, hogy lakosai nag}* mennyiségben termesztették a dohányt, Molnár András pedig tájunk egészére vonatkoztatva fogalmazta meg, hogy az újvilági eredetű kapásnövény művelését a lakosok erősengyakoroltákA Falvak egész sora vallotta, hogy a gazdáknak a telkükön dohányoskertjük volt. Agárd. „Ezen helységben három gazdának telken kívül, telkében háromnak gyümölcsöse, sokaknak káposztáskertye, mindeniknek pedig dohányoskertye telkében vagyon." Hasonló szerepel egyebek mellett, például Ágcsernyő, Bély, Bottyán, Dámóc, Láca, Leányvár, Nagytárkány, Ricse és Semjén úrbéri bevallásában. A forrásunk részletezően megemlékezik a dohány — falvanként különböző — gazdasági hasznáról is. Királyhelmec. „Dohánytermésből szükségek pótlására jövedelmecskéjek vagyon, melyet részében itthon is eladgyák, ami pedig háznál el nem kél, Újhelyben, Gálszécsben és Ungvárra szokták hordani." Kisge'rer. „Ezen helységbeliek dohányt szoktak ültetni, melynek termését Újhelyben vásárokra szokták hordani eladni. De itt, háznál is megkeresik a vivők, mivel az érdemes személvű rendek használására is alkalmatosnak tartatik. Melynek jövedelméből 7—8 s 10, s legfeljebb 12 forint jövedelmecskét bészerezhet egynémely lakos gazda." Jóllehet Kiskövesd, Kisrozvágy, Bodroghalom, Nagygéres, Nagykövesd, Nagyrozvágy, Pálfölde, Rad, Szentes, Szerdahely, Szinyér, Szomotor, Szög, Vécs, Véke, Ágcsernyő, Bély, Bottyán, Dámóc, Láca, Leányvár, Lelesz, Nagytárkány, Perbenyik, Polány, Ricse és Semjén, jószerével a felső-bodrogközi települések Csak Szomotor lakói panaszolták 1772-ben, hogy az áradás némely gazdáknak meg a házi telkeit is meghágta, ami miatt a tavaszi kerti vctemcnycik is kárt szenvedtek. 5 0 A Tisza menti ártéri „életkamrákról", a gyümölcsben gazdag Tisza-kertekről másutt írtam: Viga 1993. 423-434. 51 Püspöki Nagy 1977. 909., Udvari 1992. 80. 27
