Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának néhány jellemzője
ugyanakkor Ásás és Asottér kerül említésre.) 4 3 Számunkra ezek a tények elsősorban azért érdekesek, mert jelzik, hogy a Bodrogközben - és a hasonló adottságú tájakon — a táj és az ember viszonya folyamatos cselekvést igényelt, ami az egymást váltó generációk termelőtevékenységének részeként is értelmezhető. 4 4 Az 1772-ben kelt úrbéri bevallások mind településük előnyös adottságai, haszonvételeik, mind káros feltételeik kapcsán rendre említik a határhasználat rendjét. A szakirodalomban vannak adatok, amelyek a 15. század elején a Bodrogközben dívó háromnyomásos határhasználati rendszerre utalnak, 4 5 másutt azt jelzik, hogy a bodrogközi jobbágy-parasztok szántóföldjeiket a 16—17. században — a korszakra jellemző — kétnyomásos rendben művelték. 4 6 Egyértelműen bizonyítható, hogy a 18. század derekán a Bodrogköz falvainak többségében két nyomásban, két menőben zajlott a szántóföldi gazdálkodás. Az investigatio szerint, legalább háromtucatnyi település bevallása két nyomásról szól, s csak Dobra faluban találkozhatunk három meyo említésével. Az más kérdés, hogy a kétnyomásos gazdálkodás a 18. században a korábbi háromnyomásosból is előállhatott — például éppen a vizek kártétele okán —, de bizonyára nem véleden, hogy az északkeleti országrész falvaiban akkor a két nyomást tartották dominánsnak. 4 7 De lehettek a vízrendezés előtt ennél régiesebb formák is: Leányvár bevallása egy meyő használatáról szól. A bevallások többször jelzik, hogy a faluhatárból nem volt lehetséges azonos minőségű területek kiszakítása, s hogy a két nyomásföld minősége, a rajtuk várható termény mennyisége és minősége nem egyforma. A táj hasznosításával lehet összefüggésben az is, hogy az úrbérrendezés során voltak még olyan települések is, ahol a jobbágytelekhez nem voltak kiosztva a szántóföldek, azok kiterjedését a földesúr — vélhetően a határ évi állapota szerint — évente határozta meg. Például Szerdahely: „Telek után való kirendelt állandó fólgyek nincs, hanem esztendőnkint, midőn ugarnak ideje jön, az földesúr osztani szpkta. Kinek tehát osztály által hány köböl alá jut, s kinek több, kinek kevesebb, erejéhez s tehetségéhez képest a két mezőn 18, 16, s 10 posonyi mérővel bévediető földeket adnak őszi s tavaszi vetés alá." Véke: „Méltóságos Ghillányi urak eő nagyságok részérül lévő jobbágyoknak telkek után való hellyes állandó syantofölg/ei nincsenek, hanem azokat az méltóságos fóldesuraság minden ugar alá osztani szokták. Következendőképpen osztály szerint kinek 22, kinek 21, kinek valamivel kevesebb posonyi mérőt foglaló szántóföldeket szokták az méltóságok kiosztani." A fordulóföldek mellett — az aktuális vízjáráshoz igazodva —, a szabadon maradó területeket mindenkor igyekeztek hasznosítani. Minden kis hát, magaslat a szántóföldi művelést szolgálhatta, s bizonyos, hogy a víz lefolyásának irányítása kezdetektől fogva ezek területnövelését is célozta, nem csak a vízrendszerek karbantartását. A jobbágyi szolgáltatások feltétlenül azt sejtedk, hogy a homokhátak, magaslatok a művelésbe vett kultúrnövények meghonosodásának lehetőségét biztosí« Siska 1986. 215. 4 4 Borsos 2000. 139-148., Karolyi-Nemes 1975., Dóka 1977. 4 5 A Sxtáray Oklcvéltárat idézi: Bodó 1992. 18-20. és Siska 1986. 204-206. 4 6 Román 1968. 114. 4 7 Wellmann 1961. 344-366. 24
