Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek (Karcsa és Pácin példája)

sietek! Ezt a páciniak jellemzőnek vélik a rendkívül dolgos, mindig a munkában levő karcsaiakra. A többi falucsúfoló jobbára általánosan ismert a Bodrogköz falvaiban. Ismerik őket a karcsaiak is, de a páciniak használták őket jobban Karcsa megítélésére. Ennek hátterében felsejlik mindaz, amit jelen tanulmány más részleteiben a két falu közötti különbözőségről megfogalmaztam. Felhajtották a legyet a padlásra, s elvették a lábtót, hogy ne tudjon lejönni. Uba helyett megtépték a meszes fazekat. Disznó helyett a furikot perzselték meg. A kiscsikót a verembe zárták, hogy ott egerésszen. Újságpapírt (cigarettapapírt) tettek a kismalac lába alá, hogy feléje a válót. A kerítésre terítették a krumplilángost, hogy száradjon. Nagyponyvát terítettek a házra, mikor jött a vihar. Sorompót tettek a két krumplifóld közé, hogy a krumplibogár ne másszon át egyikről a másikra stb. Folytathatnám a sort, mindez azonban csupán a két település konkrét viszonyában érdekes. Elő-előkerültek ezek a „történetek" a közös munkák során, más találkozási alkalmakkor, s — humoros voltuk ellenére — úgy működhettek, mintha az adott történet a másik településen valóban megesett volna. Befolyásolta, közvetve formálta ez a másik falu népének megítélését, a róla kialakított képet. III. 3. Viselet Szembetűnő megnyilvánulása volt a két falu különbözőségének a viseletük.

329 Hasonlóan a műveltség más területeihez, itt is megállapítható, hogy Pácinban lényegesen korábban lezajlott a kivetkőzés, végbement a hagyományos viselet elhagyása, s lényegesen gyorsabban tért hódított a gyári textíliák hasznosítása. Altalános a vélekedés, hogy a páciniak többet adtak a külsejükre, a karcsaiak - a ruházkodásban is — lassabban követték náluk a divatot. Bár a közös gazdálkodás bevezetése előtt még a páciniak is termesztettek kendert, a háború után annak feldolgozása már nem volt jellemző. Karcsán az 1950-es évekig általános volt a fonó, s a második világháború előtti években a karcsai asszonyok még eladásra is szőtték a kendervásznat: a sárospataki piacra hordták azt eladni.

33

0 A páciniak a viseletükhöz már a második világháború előtt sem nagyon használták fel a vásznat: legfeljebb az alsónemű készült belőle, s befestve hordták alkalmanként felsőruházatként. Mindkét településen megmaradt viszont a háziszőttes katrínca, hímzett kötény és a lakodalmas kendő készítése és használata. Idősebb adatközlőim szerint ezek szőtt, illetve varrott díszei alapján felismerhetők, hogy páciniak vagy karcsaiak, ám a minták eltéréseit nem tudtam egyértelműen megállapítani. Ügy tűnik, hogy az alkalma32

9 A két szomszédos falu - dc valójában az egész Bodrogköz - hagyományos viseletéről, annak változásáról nem áll rendelkezésre feldolgozás. Jelen fejezet csupán a szűkebb téma, a két település kultúrájának vonatkozó összevetése szintjén közöl adatokat a szerző saját gyűjtései alapján. 33

9 Nagy 1971. 169-180. 133