Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek (Karcsa és Pácin példája)
I. 6. Zsidóság, boltok Pácin gazdasági helyzete, lassan polgárosodó népességének elvárásai nagyobb számban akkumulálták a 19-20. század fordulójától a zsidó népességet, mint Karcsa, s ez a — jobbára kereskedő — csoport vissza is hatott a falu gazdaságiműveltségi folyamatára. Pácinban nem csupán több zsidó család élt — 1930-ban 74, 1938-ban 108 fő 19 családban — de gazdagabbak is voltak a karcsaiaknál: korcsmárosok, terménykereskedők, építőanyag-kereskedők, boltosok voltak, akik erőteljesen befolyásolták a belső fogyasztást. A boltosok — egyebek mellett — pl. új ruházatot, gyári anyagokat terjesztettek el, amelyek gyorsan leváltották a régi paraszti viseletet, illetve annak anyagait. 1935-ben két zsidó korcsma működött a faluban. Voltak zsidók, akiknek cséplőgépük volt, s ők csépelték percentért a parasztok gabonáját. Voltak állatkereskcdő kupecek, akik értékesítették a parasztok által felnevelt jószágot. Nem csupán a település gazdaságába épültek be sajátos módon, de annak arculatát is befolyásolták. A falu közepén laktak, ott volt imaházuk, türdőjűk is. Zárt közösségük a köznapi élet és az ünnepek vonatkozásában nem tartott kapcsolatot a helybeli parasztokkal. Gazdasági szerepük viszont nem hagyható figyelmen kívül, ha a modernizáció, ezzel összefüggésben Pácin és Karcsa kondícióját vizsgáljuk. II. 1. Nyelv A beszéd, a nyelvi kommunikáció különösen alkalmas a másság, az eltérő jegyek kifejezésérc, illetve felismerésére. Az alábbiakban nem a két település népnyelvének eltérő vonásait kívánom bemutatni, 30 8 hanem elsősorban azokra a jellemzőkre és nyelvi elemekre utalok, amelyekkel megkülönböztetik egymástól önmagukat, saját nyelvüket a két falu mai lakói. 30 9 Mindkét település népe tudja és kifejezi, hogy a másik másképp beszél, ám ez a karcsaiaknál csupán más kifejezések említését jelenti: arra utalnak, hogy a páciniak másképp mondanak, neveznek tárgyakat, jelenségeket. A páciniak viszont azt mondják, hogy a karcsaiak beszéde „maradibb" gondolkodásuk, viselkedésmódjuk megnyilvánulása. „Mi nem is ahhoz a fajhoz tartozunk, amelyikhez Karcsa! Karcsának más a tájszólása, nekünk is más. Nekünk magyarosabb, ők á-val beszélnek. Ha azokkal beszél, mint velem, akkor megtudja, hogy á-val beszélnek és a kifejezés is másabb, mint a mienk. Most már megváltozott a két falu kapcsolata. Sokat fejlődtek a karcsaiak is. Aki onnan házasodik, itt van a szomszéd lánya is, az még karcsaiasan beszél. De van olyan, aki azért nem veszi át a karcsai stílust, hiába odakerül." 31 0 Hasonlóan vélekednek a fiatalabbak is: „Nem voltak kevésbé iskolázottak, mégis észre lehetett venni a beszédjükön is, hogy karcsaiak. Annyira nem adtak az anyanyelvre: láti, mondi, hallt — így beszéltek". „A megszólalás, a modor a mai fiataloknál is árulkodik a karcsaiságyó\. Társaságban, baráti körben is fel lehet ismerni a harcsait. Nem mindet, mert van, aki kilóg a sorból, 30 8 Lásd pl. Nagy 1977., Nagy 1978., Nagy 1992. stb. 30 7 Számos ilyen elemet tartalmaz, de sajnálatos módon nélkülözi azok elterjedését és változatait Nagy Géza szótára. Vö. Nagy 1992. 3, 0 P. M., szül. 1920. 127
