Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek (Karcsa és Pácin példája)
bort, némi aprópénzt kaptak. Egészen birtoka elvesztéséig élt a szokás, hogy az aratás végén a bárót megkötögték, aki azzal váltotta ki magát, hogy vendégül látta az aratókat. Igazából a báró nem szerette, ha alkalmazottai a falubeliekkel érintkeztek, de ő segített a páciniaknak, ha tudott. Pl. ha bíróválasztás volt, akkor — az emlékezet szerint — a szegényebb embert segítette, hogy annak is „jusson valami". Mindezek ma már nehezen feltárható részletek, hasonlóan azokhoz a történetekhez, olykor folklór szüzsékhez, amelyek a Sennyey család egyes tagjainak életéhez kapcsolódtak: szerelmi ügyeiktől az ördöngös kocsis hiedelemkör felbukkanásáig. Számunkra itt mindebből annak kiemelése a lényeges, hogy a földesúr és családja jelenléte, a kastély és népe, maga a földesúri üzem gyorsította Pácin tradicionális műveltségének átalakulását, segítette a település parasztságának polgárosodását. I. 3. Külső kapcsolatok Számos egyező és eltérő vonás mutatkozik a két település külső kapcsolatainak rendszerében; mindkettőt alapvetően befolyásolta a trianoni döntés határmódosítása. A határ lezárása előtt Kassa, Királyhelmec és Ungvár volt a gazdasági kapcsolatok fő iránya, csak 1920 után vette át azok szerepét Sátoraljaújhely P' 6 Magát az úthálózatot is az 1920-as években megkezdődött korszerűsítéssel tették alkalmassá a megváltozó irányú forgalomra. A Bodrogközben 1924-ben építették az első kövesutat. Addig Karcsáról és Pácinból Nagykövesd felé vezetett jó út. Ha Sátoraljaújhely felé mentek a régi úton, akkor nem a mai nyomvonalon haladtak: a Sgent János-h/don mentek át. A mostani — Újhely—Patak — úton csak 1924 után jártak. 29 9 Mindkét falu számára közösek voltak Lelesg vásárai, az új határok között Dombrád, Kisvárda, a karcsaiaknak Gáva lett a vásározóhely. Karcsáról jószágért Pasgabra, íbrányba jártak, apaállatot pedig Abaújban — főleg Gönc és Telkibánya — vásároltak. A különféle javak beszerzésében Pácin 1920 után lényegesen önállóbb volt: fejlettebb kereskedelemmel, boltokkal rendelkezett (lásd alább). Mind Karcsa, mind Pácin népének életében számottevő gazdasági szerepet játszott a csempésgkedés. A kettős birtoklás az 1950-es évek elejéig nagyban segítette az illegális kereskedelmet, később a dolog már több veszéllyel járt. A csempészet lényegében kiegyenlítette a határ két oldalának, illetve a szlovák lakta vidéknek és a határ menti tájnak — korábban természetes összeműködésen nyugvó — eltérő termelési, gazdasági adottságát. A magyar oldalról élelmiszer, a szlovák oldalról iparcikkek képezték a csere tárgyát. A csempészet különösen a két világháború között virágzott, sajátos módon visszaszorult akkor, amikor — elvileg — a két „népi demokrácia" viszonya normalizálódott. 301 1 Karcsán főleg az asszonyok csempészkedtek, de — hasonlóan Pácinhoz — valójában egy-két család nevével kapcsolják össze az illegális kereskedelemnek ezt a 29 R Viga 1996. 111-165. 29 9 Nag\' Géza szóbeli közlése. »> Boross 1985. 179-183., Viga 1996. 147-148. 122
