Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Feliratok

késségét említjük meg, hogy történetesen ugyanebben az évben a szomszédos Viss református temploma számára készülten a földesúr neve latin feliratba van foglalva.

33

0 Hasonló a helyzet az öntést megrendelő, öntető egyházak megnevezése terén is. A XVIII. század folyamán a katolikus egyházak erre a célra latin feliratot használtak,

33

1 utoljára Monokon 1832-ben. De ezen ugyanaz a szöveg magyarul is ki lett öntve, ami egyben a legkorábbi katolikus egyházat megnevező, általunk megismert magyar nyelvű felirat. (Az öntőmester — Eberhard — neve is két nyelven szerepel.) Ugyanebben az időben a református egyházak is még gyakran használtak latin megnevezést.

33

2 A XIX. században azonban már csak elvétve; az utolsót 1832-ből ismerjük.

33

3 Viszont már 1737-ben is készült magyar feliratú harang, a század közepétől pedig általánossá vált ez, még olyan esetben is, amikor az öntőmesterről német vagy latin mondat emlékezett meg.

33

4 Egyébként gyakran olvasható e feliratokban a „nemes" vagy a „szent ekklésia" kitétel.

33

5 Meg kell azonban azt is említenünk, hogy az egyházak által öntetett harangok feliratában gyakran szerepel a lelkész neve is (főleg a katolikusoknál),

33

6 máskor a kurátoré, illetve a kettőjüké együtt (főleg a reformátusoknál),

33

7 mint akiknek az ideje alatt a harangöntés történt. Sőt néha az egyházközség teljes vezetőségének a neve is (ami régebben azonos volt a politikai község vezetőségével).

33

8 Ki volt öntve a lelkész neve a zalkodi görög katolikusok két 1922-ben öntött acélharangján is, de amikor a reformátusok ezeket átvették, ezt lereszelték. Több református egyház XVIII. századi harangjának feliratában szinte kihangsúlyozottan szerepel az a kitétel, hogy azt az „ecclcsia a maga költségén" (tulajdon, saját költségén, latinul suis, propriis sumptibus) szerezte.

33

9 Ezzel az egyházak eleve biztosítani akarták magukat a harangjuknak a katolikusok javára történő konfiskálása ellen, ami bizony Mária Terézia idején nem egyszer megesett,

3

4" ha nem tudták igazolni a kizárólagos tulajdonjogukat. Ennek a formulának az alkalmazása azonban idővel megszokottá vált és még akkor is éltek vele, amikor II. József türelmi rendelete révén elmúlt ez a fenyegető veszély.

34

1 Sőt még messze a XIX. szá330 'l'ovábbi latin megnevezésűnk: Sárospatak ref. Kollégium 1746, Tarcal rk. 1772, Golop ref. 1774. Magyar megnevezésűnk: Tállya ref. 1762, Szerencs-Ond 1774, Sátoraljaújhely ref. 1793 és 1803, Prügy ref. 1803 stb. 33

1 Tarcal 1729, 1749, 1772, Tiszatardos 1773, Károlyfalva 1795. 33

2 Sárospatak ref. Kollégium 1725, Tiszalúc ref. 1751, 1775, Tállya ref. 1782, Fclsőregmcc ref. 1793, Nyíri ref. 1797, Tállya ref. 1804, Taktaszada ref. 1832. 33

3 Taktaszada rcf.1832. 33

4 Taktaharkány ref. 1737 (Balthazar Ries, Eger), Bocs ref. 1795, Kcsznyétcn ref. 1802 (mindkettő Rosalia Jüstel, Eger), Prügy ref. 1829, Csobaj ref. 1833 (mindkettő Jacobus Wieszner, Kassa). 33

5 Bodrogkcrcsz.túr ref. 1780 és 1826, illetve Eüzér ref. 1796, Bodrogkercsz.túr ref. 1850. 33

6 Pl. Tarcal 1772, Monok 1833, Megyaszó 1948. 33

7 Pl. Tiszaladány 1794, Alsódobsza 1889, Taktaharkány 1955. 33

8 Pl. Mikóháza gk. 1922, illetve Tiszaladány 1794. 33

9 Sárospatak ref. Kollégium 1725, Sárospatak-Bodroghalász ref. 1770, Taktakencz ref. 1773, Szerencs-Ond 1774, Tiszalúc ref. 1775. 34

0 Patay 1977. 31. 34

1 Pl. Sátoraljaújhely ref. 1793, l üzér ref. 1796, Füzérradvány ref. 1796, Zcmplénagárd ref. 1798. stb. 130