Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Feliratok

'fdivatok ár a középkorban is szinte minden harangot felirattal láttak cl. Ezek vonatkoznak egyrészt az öntést végző mesterre, másrészt az öntetőre (donátorra) és az öntés körülményeire, céljára, de mellettük találhatók — különösen az utolsó száz évben készülteken — vallásos tárgyú szövegek, jelmondatok, jeligék is. Ezek egyike-másika hiányozhat, de gyakran kombinálva is vannak egymással. A harangöntők, kevés kivétellel, a XIX. század közepéig német anyanyelvűek lévén, sokáig németül, vagy, minthogy a katolikus egyház nyelve a latin volt, valamint Magyarországon az iskolázottak laünos műveltséggel rendelkeztek, latinul nevezték meg magukat. Híven tükrözik ezt az általunk megismert legidősebb zempléni harangok, a klagenfurti születésű eperjesi Wierd mester művei. Kezdetben — mint Georg — az anyanyelvét használta (Goss mich ...),

31

1 1640-től azonban azonosulva a hazai intellektuálisak gyakorlatával, következetesen — mint Georgius — a latint (Fudit me .. ,).

31

2 Német alakban olvasható a XVIII. századi mesterek közül a kassai Johann Michael Schneider és az egri Balthazar Reis neve,

31

3 viszont latinban a kassai Carolus Eitelpergeré és az eperjesi Sebastian Lechereré.

31

4 A mester neve magyarul zempléni harangokon legkorábban éppen az utóbbi fiáé, Lecherer Ignácé szerepel, mégpedig egy, a sárospataki reformátusok számára 1783-ban öntötten. Más harangjain azonban latinul nevezte meg magát, akárcsak a többi eperjesi kortársa. Ugyanakkor magyarul nevezte meg magát mindazokon a harangokon, amelyek feliratát hitelesen ismerjük,

31

5 a kelet-porosz königsbergi születésű Christian Lebrecht kassai harangöntő. Utóda, Jacobus Wieszner azonban visszatért a latinra.

31

6 Az egri Joseph jüstel és özvegye, Rosalia is a latin alakot használta,

31

7 a fiuk, Johann azonban a németet,

31

8 annak ellenére, hogy ezeken az öntető által megadott szöveg rendszerint magyar. Utóbbi özvegyének a neve, aki maga is magyar anyanyelvű volt (szül. Virág Anna), az 1830. évi tokaji harangján magyar alakban szerepel, míg ugyanezen a művezetőé, Anton Sahlingeré németben.

31

9 Ezt követően azonban Bernecker is, Korrentsch is magyar nevet használt.

32

0 31

1 Olaszliszka rk. 1633. 31

2 Cigánd ref. 1645, Alsóbcrecki ref. 1646, Révleányvár ref. 1648, Sárazsadány gk. 1648, Tiszakóród ref. 1650, Dámóc gk. 1651, Jirdőhorváti rk. 1653, Vilyvitány rk. 1654, 'l'olcsva rk. 1655. 31

3 Sátoraljaújhely rk. piaristák 1697, Vilyvitány ref. 1701, Megyaszó ref. 1702, illetve Taktaharkány ref. 1737. 31

4 Sárospatak ref. Kollégium 1725. 31

3 Tarral ref. 1804, Hcrnádkak ref. 1807, Golop rk. 1807. 31

6 Sajóhídvég ref. 1819, Prügy ref. 1829, Csobaj ref. 1833. 31

7 Tokaj orthodox 1790, Bocs ref. 1795, Károlyfalva rk. 1795, Gesztcly ref. 1796, Lcgycsbcnye ref. 1796. 31

8 Kesznyéten ref. 1802, Bodrogkercsztúr ref. 1826. 31

9 Tokaj ref. 1830. 32(

1 Pl. Kesznyéten ref. 1840, illetve Hcrnádkak ref. 1860. 128