Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
Az 1960-as évekig jellemző volt a házi kenyérsütés, bár a hozzávaló lisztet utóbb már a boltban vásárolták meg. Általában többféle gabona lisztjéből sütöttek: leginkább a gabona (rozs) és búza, árpa, kukorica, bab és burgonya valamelyikének hozzáadásával állították elő. Az utolsó időszakban rozsliszt és burgonya volt a kenyérsütés alapanyaga. Erjesztéséhez általánosan kovász szolgált, de a 19-20. század fordulóján még használták a korpából készült erjesztő anyagot is (komlópár, komlóspár, cök). A kenyérsütéskor többféle lángost is készítettek, amelyeket lekvárral, túróval, főtt darával, rizzsel, káposztával ízesítettek. A galuskafélék a legkedveltebb ételek voltak. Bár a levesek sűrítésére - a galuskafélék mellett - többféle tésztát gyúrtak, száraz levestésztát nem készítettek. A változatosan ízesített főtt tészták önálló ételként szerepeltek a táplálkozásban. A sült tészták között a kőttesek a közelmúltig megőrizték vezető szerepüket. Jobbára a második világháború után terjedt el a kalácsok sütése (BŐDIE. 1981. 147-160; UJVÁRY Z. 1969a). Az állati eredetű nyersanyagok táplálkozásbeli szerepe még nem kellően feldolgozott Zemplén táplálkozáskultúrájában. Külön is figyelmet érdemel ebből a szempontból a tej feldolgozásának és felhasználásának hagyománya, amiben különböző korú és különféle eredetű eljárások rétegződnek egymásra. Ennek gazdag - magyar, szlovák, ruszin, német - nyelvi anyaga ugyancsak részletező feltárásra vár. 10 A fenti tematika tárgyalása, tanulságainak fejezetenkénti számbavétele felment a tanulmány összegzésétől. Zárásként csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy Zemplén multikulturális kapcsolatokat is őrző, tradicionális kultúrája sajátos és nagy értéke Észak-Magyarországnak és a Kárpát-medencének. Objektumai, tárgyi és kulturális öröksége további feltárásra és tudományos feldolgozásra vár. Ugyanakkor ez az örökség vonzerőt jelenthet a modern turizmus számára is, megteremtve ezzel a kultúrák új típusú találkozásának lehetőségét is. Irodalom Balassa Iván 1964 Földművelés a Hegyközben. Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 1. Budapest 1973 Makkoltatás a Kárpát-medence északkeleti részében a XVI-XIX. században. Ethnographia LXXXTV. 53-77. 1985 Az aratómunkások Magyarországon (1848-1944). Budapest 1991 Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Történeti-néprajzi tanulmány. Tokaj Bodó Sándor 1979 Tokaj-Hegyalj a, egy minőségi borvidék körülhatárolása. Ethnographia XC. 480-^91. A Hegyköz tehéntej-feldolgozásához lásd: PETERCSAK Tivadar 1983. 89-93.
