Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

fogadtak sertéseket (BALASSA I. 1973; SZABADFALVI J. 1968; PETERCSAK T. 1977). A tölgy- és bükkerdők lehullott száraz falevelét alomként is felhasználták, ahol kevés volt a gabonaszalma. Az erdőről hazahordott - főleg tölgy - levelet száraz helyen tárolták tél folyamán, azzal ágyaztak az istállón tartott állatok alá (PALÁDI-KOVÁCS A. 1983; PETERCSAK T. 1977). A fentiek azt is jelzik, hogy a zempléni hegyvidéken nem csupán a termesztett takarmánynövények elterjedése hatott az istállózó állattartás irányába, hanem az erdők védelme, ill. a tudatos erdőgazdálkodás is. Ez a folyamat párhuzamos a kárpát-medencei erdőségek védelmének históriájával (Összegzőén: R. VÁRKONYIÁ. 1992). A mezőgazdálkodás főbb vonásait összegezve, megállapítható, hogy a zempléni tájakon a fejlődésnek hármas, gyűrűszerű övezete rajzolódik ki: LA Hernád mente nagy határú falvainak és a Hegyköz sík területű településeinek intenzív szántó- és szőlőtermesztése. 2. A szélesebb völgyek falvainak rét- és legelőgazdálkodása, amit erdőmunka egészít ki. 3. A hegység belsejének állattartással, gyűjtögetéssel, az erdőmunka és - más kiegészítő tevékenységek mellett - csekély földművelést folytató falvak csoportja (IKVAI N. 1981. 38). Természetesen a 20. század második felének gazdasági, társadalmi változásai nem hagyták érintetlenül a tradicionális kultúra állapotát sem. A közös gazdálkodás, a falun kívül vállalt munka, ill. az elvándorlás, a nők munkavállalása, s számos egyéb tényező jelentősen formálta a hagyományos életmódot és műveltséget. Változott az idegen ajkú csoportok etnikus hagyományának jellege, állapota is, erőteljes volt az asszimilációjuk. Az erdő néprajzáról Jóllehet az erdők kiélésének történeti folyamatában nehéz elkülöníteni a parasztok erdőhasználatát, mégis, az alábbiakban elsősorban azzal foglalkozom (PETERCSAK T. 1992).

8 Amilyen komplex, organikus egység a zempléni erdőség élővilága, éppen olyan árnyaltan összetett az erdővidéken élő emberi közösségek erdővel való kapcsolata. Az egyes települések arculata és szerkezete, a terület tulajdonlása ill. birtoklása, hasznosításának változatos formái, a faállomány részleges vagy teljes kiirtása, az erdők által táplált kézműves tevékenységek és iparok formái és szervezete, s még számos olyan egysége nevezhető meg ennek a struktúrának, amelyek mind maguk köré szervezik a kultúrában élő közösségek műveltségének különböző egységeit. Az erdő rovására terjeszkedett a feudális kor és az újkor zempléni emberének földművelő gazdálkodása, az erdők adtak legelőt és szénát állatállományának, az emberi táplálkozásban - a magasabb térszíneken különösen - nagy szerepet kaptak a gyűjtögetett erdei javak. Az erdő fája az épületektől, a tüzelőtől a szerszámfáig nélkülözhetetlen alapanyagot adott, a munkaeszközök és a háztartás tárgyainak alapanyaga volt. Munkalehetőséget, kenyeret adott azokon a területeken, amelyek nem, vagy csak nagyon A zempléni erdőkhöz: FRISNYÁK Sándor 1985; JÁRÁSI Lőrinc 1997.