Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Kárpát-medence több etnikumának kutatásában is jeleskedtek (Bonkáló Sándor, Csopay László, Görög Demeter, a Zemplén vármegyét a 18. században leíró Molnár András, a könyvtáros Munkácsy Mihály, Sztripszky Hiador, Vasvári Pál és mások). Külön is meg kell emlékeznem Udvari István kiterjedt recenziós tevékenységéről, amit nagyon sok kiadványban, egyebek mellett az Ethnographia hasábjain is végzett. Első megjelent írása, egy recenzió a Századokban látott napvilágot: A kárpátaljai falu a 20. század elején című kötetről (1974). Előszeretettel recenzálta az ukrán és a szlovák tudományosság azon eredményeit, amelyeket fontosnak ítélt a magyar kutatás számára, hasonló módon adott hírt a magyar kutatók mások figyelmére igényt tartó munkáiról. Ezt a munkát is igényesen, magas színvonalon végezte. Személyében hidat képezett térségünk kis népeinek közös múltja és jelene között, közös jövőjük felé. Olyan természetességgel gyűjtötte magába az együtt élő népek nyelvét és műveltségét, ahogyan azok egyébként évszázadok alatt szervesülhettek. Meg kell említenem azt is, hogy mindent elkövetett a megjelent könyvek „terjesztéséért", azért, hogy azok eljussanak az érdeklődő szakmabeliekhez. (Ennek jelentőségére mindenkit biztatott is.) Munkáinak szakmai súlya mellett bizonyára ez is belejátszott, hogy nagyon jó volt írásai recepciója, azokról nagyon sok recenzió jelent meg a legkülönbözőbb tudományos fórumokon. Nagyon tudatosan építette azt a kapcsolati hálót, ami a munkában való elmélyüléshez is szükséges volt számára: ebben a pályakezdő fiataloknak éppen úgy helyük, szerepük volt, mint a tudomány legnevesebb művelőinek. Munkamódszeréről is tanúskodik, ha végigkövetjük, hogy egy-egy apró adat, adalék miként gyarapszik nála, s a bővülő információ miként szervesül egy-egy könyvben, tanulmányban. Máskor egy-egy lokális elemzésben figyelhető meg akár könyvnyi tanulság összegzése. (A szlovákiai ruszin-ukrán nyelvész, Vaszil Lattá emlékére rendezett konferencián, 1991-ben arról beszélt, hogyan éltek Vaszil Lattá ősei a Pcsolinka-patak völgyében fekvő szülőfaluban a 18. század derekán. A tanulmány magában rejti a Mária Terézia-féle úrbéri vallomások elemzésének gondolati magvát.) Udvari István rendkívül kiterjedt, s tematikailag roppant szerteágazó munkásságának adatait két bibliográfiai kötet tartalmazza, {Vraukóné Lukács Ilona: Szlavisztikai bibliográfia Udvari István munkássága alapján I. (1974-1995). Nyíregyháza, 1995., Bajnok Lászlóné: Szlavisztikai bibliográfia Udvari István munkássága alapján II. (1995-2000). Nyíregyháza, 2001.), a harmadik anyaga megjelenésre vár, az interneten elérhető. (Bajnok Lászlóné: Szlavisztikai bibliográfia Udvari István munkássága alapján III. Nyíregyháza, 2005.) Az ezer tételt meghaladó irodalomból ezen a helyen csupán néhány olyan könyvre hívom fel a figyelmet, amelyek munkásságának sarokpontjait képezik. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés szlovák nyelvű dokumentumai: Adatok a szlovák nép gazdaság- és társadalomtörténetéhez: Szepességi ruszin falvak népélete Mária Terézia korában (Niederhauser Emil előszavával). Nyíregyháza, 1991., Ruszinok a XVIII. században: Történelmi és művelődéstörténeti tanulmányok (Viga Gyula elősza-