Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Egy kimaradt lexikon-szócikk: Sztrinkó István A

Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület - egy hézagpótló könyvet jelentetett meg 2002-ben, a szervezett magyar múzeumügy bicentenáriumán: a magyar muzeológusok életrajzi lexikonát (Bodó Sándor-Viga Gyula főszerk.: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 2002.). A kötet sok száz szócikkének megíratása komoly szervezőmunkát ígért, amiben - a szerkesztőbizottság tagjai mellett - a Tarsoly Kiadó szerkesztője, Élesztős László vállalt oroszlánrészt. A szerkesztés végső stádiumában derült ki, hogy a Dabasi Nyomda maximum ezer oldalt tud egy kötetbe kötni, így a belső szerkesztőre várt, hogy húzzon a terjedelmet meghaladó szövegből. Sajnálatos, áldozatul esett ennek a csonkításnak az a szócikk, amit - mivel az egykori munkatársak nem vállalták - én írtam meg fiatalon elhunyt barátomról, Sztrinkó Istvánról. Nem tudom, hogy lesz-e valaha pótkötete a lexikonnak, gyanítom, hogy életemben nem. Ezért ezen a helyen adom közre a lexikonból - sajnálatosan - kimaradt szócikket, jó szívvel emlékezve kitűnő kollégámra. Sztrinkó István (1953. június 30. Jánoshalma - Kecskemét 1992. november 2.) tanár és etnográfus, megyei múzeumigazgató-helyettes. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem szakos tanári és etnográfus oklevelet (1977), de már utolsóéves hallgató korában a kecskeméti Katona József Múzeum ösztöndíjas munkatársa volt. Néprajzos muzeológus, majd 1979-től haláláig a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese. Szerteágazó tárgygyűjtő tevékenységet folytatott BácsKiskun megye településein, jelentős szerepet vállalt a Duna-Tisza köze népművészeti örökségének feltárásában és kiállításokon, könyvekben való megismertetésében. Kiállításai közül kiemelkedik a Mezővárosi népművészet című (Nóvák Lászlóval, 1982), melyben Kecskemét és Nagykőrös tárgykészítő mesterségeit és népművészeti alkotásait mutatták be. Több Duna-Tisza közi településen - Szalkszentmárton, Kuskunmajsa, Szabadszállás - szervezett közös kutatásokat, amelyek egyaránt célozták a tárgyi anyag gyűjtését és a tudományos feltárást, feldolgozást. Felügyelte a vidéki muzeális intézményeket és tájházakat, nagy szerepe volt a TIT néprajzi ismeretterjesztő tevékenységében is. Tudományos tevékenységének gerincét a népi építészet problematikája jelentette. Részletező tanulmányokat közölt az Alföld népi építészetének jellegzetes építőtechnikáiról és anyaghasználatáról, számos archaikus forma továbbéléséről számolt be. Több településmonográfia építészeti fejezetét írta meg, a DunaTisza köze építkezésének néprajzából írta egyetemi doktori értekezését is (1984). Szemléletét a történetiség, valamint a tárgyi univerzum és a gazdaságitársadalmi folyamatok komplex szemlélete jellemezte. Nagy figyelmet szentelt a néprajz tudománytörténetének (Bellosics Bálint, Györffy István, Szabó Kálmán), a régi szépirodalom néprajzi vonatkozásainak. Kiemelkedő szerkesztői és tudo-