Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

tött és publikált a néprajz és az iparművészet témáiban, az irodalomtörténet helyi vonatkozásaiban - amiről éppen kellett. Saját szakmai felkészülésében meghatározó szerepet az 1908-ban Kolozsvárt megrendezett régészeti tanfolyamnak tulajdonított, ami életre szóló barátságokat jelentett számára. A Közgyűjtemények Országos Felügyelősége által szervezett, Posta Béla által irányított szakmai képzésen neves szakemberek tartottak előadásokat. A hallgatóság sorában szerepelt például - amint azt közös fénykép is tanúsítja - Roska Márton, Kelemen Lajos, Csutak Vilmos, Cholnoky Jenő, ám Leszih számára Móra Ferenc és a hódmezővásárhelyi majd nyíregyházi múzeumigazgató, Kiss Lajos barátsága vált nagy jelentőségűvé. Nem kizárt, hogy a Mórával való ismeretség korábbi keletű volt: 1905-ben Miskolcon rendezték a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége közgyűlését, ahol a fiatal író is előadást tartott. Kapcsolatuk - amint azt levelezésük is igazolja

4 - Móra haláláig tartott. Az Avas Középső-pincesorán 1934. május 16-án emléktáblát avattak, felirata szerint: Itt volt utoljára gondtalan és boldog Móra Ferenc, 1933. május 16-án. A miskolci múzeumban az 1920-as évek elején többször megforduló Móricz Zsigmond szemléletes képet rajzol arról a mikro-társ ad alomról, amelyik az intézmény munkáját segíti, támogatja. „Miskolc utcáin szénásszekér megy az Abbázia kávéház tükrös, egészen modern frontja előtt, a falu a várossal házasságban él. Múzeumában egy biedermayer zenélőóra pengett éppen egy népvándorlás kori legény asztalra rakott csontjai felett, az ezer évek egészen furcsán tanyáznak egymás mellett. Valami él ebben a múzeumban, a múlt él. Tanárok jönnek be, szikár, szemüveges emberek, nyolcadik, tizedik fizetési osztályban, s a szájukon nincsen hossz és bessz, és nincsen panasz és drágaság. Egyikük jön Mezőnyékről, ahol ezer (?) sírt talált a népvándorlás korából, a másik jön a Hármaskúti barlangból, ahol az ötvenezer éves ember nyomait ássa, a harmadik boldogan jön a városházáról, ahol méltányolják az ötvenezer évet, és kocsit engedélyeztek a Szeleta-barlanghoz. Ebben a múzeumban pezseg valami, ami az egész magyar közéletből hiányzik ma: teljesen absztrakt emberi értékekért való lelkesedés."

5 Nagyszerű „civil" segítők támogatták a mindig szegény múzeum munkáját: Leszih közvetlen köréből, a város és a megye értelmiségi köréből itt csupán a magyar őstörténet kérdéseihez is hozzászóló, kitűnően felkészült tanár, Marjalaki Kiss Lajos (1887-1972), valamint az őskor régészetével és a matyók szociális-orvosi problémáival egyaránt foglalkozó orvos, Saád Andor (19041977) nevét emelem ki. Leszih Andor irányításával került a (mai) Herman Ottó Múzeum a jelenlegi, Szinva-parti helyére, a középkori református scola műemléki épületébe (1930). Mivel mindkét világháborúban elkerülte a katonáskodást, így ezeket a nehéz éveket is szolgálati helyén töltötte. Jelentős szerepe volt abban, hogy a múzeum 4 LESZIH Andor: Móra Ferenc és Miskolc. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. (1955) 20-23. Miskolc, VIGA Gyula: Ide egyszerűen hazajövök. Móra Ferenc miskolci kapcsolatai, levelei tükrében. Napjaink XVIII. (1977) 4. szám 11-15. 5 Idézi: VERES i. m. 25. Vö. LESZIH Andor: Móricz Zsigmond és a miskolci múzeum. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3. (1956) 1-3. Miskolc