Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Százhuszonöt éve született Leszih Andor 2002-ben, amikor a szervezett magyar múzeumügy bicentenáriumát ünnepeltük, egy vaskos kötet jelent meg a közgyűjteményekben kiemelkedő szerepet játszó muzeológusok életrajzával.

1 Meggyőződhettem arról, hogy maga a múzeumi szakma sem tartja igazán számon az elődöket, a kívülállók pedig - leszámítva a múzeumok holdudvarához tartozó „megérintetteket" - szinte egyáltalán nem. Annak ellenére, hogy nem ritkán ezek a múzeumi emberek kapcsolták össze a lokális kultúrát a műveltség nagyobb vérköreivel, miközben az előző generációk örökségét az utódok közös történeti tudatának és önképének is részévé tették. Ezért is tartottam fontosnak, hogy születése 125. évfordulóján megemlékezzem Miskolc és Borsod múzeumi ügyének kiemelkedő képviselőjéről, akinek tevékenysége messze túlmutat a szűkebb régión. Leszih Andor egész élete Miskolchoz kötődött: tősgyökeres miskolci család gyermekeként született az Avas alji városban 1880. szeptember 19-én, s ott is hunyt el 1963. november 10-én.

2 Nagyapja és édesapja sikeres vállalkozó volt, mindkettő a helyi vasipar jómódú képviselője. A Lévay József Református Gimnáziumban tett sikeres érettségi után, az Első Magyar Biztosító Társaság képviselője lett (1899). Már akkor elkötelezettje volt a numizmatikának, a régiségeknek, így vezetett útja 1901-ben a Borsod-Miskolci Múzeumba, ahol önkéntes gyakornokként az éremtani anyag rendezését bízták rá. 1905-ben múzeuma né választották, s 1950. január l-jén történt - utóbb igazgatóként - nyugdíjazásáig irányította az intézmény munkáját. Kapcsolata az államosított intézménnyel sem szakadt meg, haláláig (1963. november 10.) végezte a maga számára kitűzött feladatokat. Leszih Andor jellegzetes alakja és karakteres képviselője a vidéki múzeumügy egyik leghatékonyabb időszakának, - az eredményekre visszatekintve virágkornak is nevezhető szakaszának. E rövid megemlékezés nem térhet ki a részletekre, mégis utalni kell arra a társadalmi és szakmai közegre, amiben Leszih - és számos kitűnő kortársa - tevékenykedett. Miskolcon csak a múzeumalapítások második hullámában született meg a muzeális közgyűjtemény (1899). Az alapító és fenntartó - a város könyvtárát kezdetben a múzeummal együtt működtető - Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület tevékenysége jól tükrözte a polgárosodó város kulturális elvárásait, ill. feladatait. 1 BODÓ Sándor-VIGA Gyula (főszerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002. Pulszky Társaság - Tarsoly Kiadó. 2 Leszih Andor életéről és tevékenységéről lásd: HUSZÁR Lajos: Leszih Andor (1880-1963). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve IV. (1963) 207-218. A bibliográfiát összeállította: ZSADÁNYI Guidó. Miskolc; N. N.: Leszih Andor (1880-1963). A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (1966) 69-71. Miskolc; DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXVII. (1988) 409-417. Miskolc; DOBROSSY István: Leszih Andor. Miskolc írásban és képekben 6. 99-103. Miskolc, 1999.