Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIAI KÖRÉBŐL
ségei jellemzően az ugyancsak területi elven létrehozott - igaz, a kultúra tájitörténeti tagolódását is figyelembe vevő - tájmúzeumok, regionális múzeumok lettek. Az 1997-es CXL. törvény ez utóbbiak esetében is legalább két múzeumi szakág működtetését írja elő kritériumként, a megyei múzeumi központok pedig kifejezetten a múzeumi gyűjtemények és az azokkal kapcsolatos diszciplínák Bábel-tornyai. Ha az elmúlt két évszázad magyar múzeumügye a lokális és a térségi tárgyi és szellemi örökség letéteményese, az utódnemzedékek az előző muzeológus generáció szakmai érdeklődésének, gyűjtéssel és feldolgozással kapcsolatos célkitűzéseinek, nem utolsósorban egyéni kvalitásainak is örökösei. Az, hogy egy éppen színen levő múzeumi kollektíva mit tud befogni a reá váró feladatokból és lehetőségekből, s milyen szinten képviseli a múzeum tudományát, sokszor szerencsés vagy szerencsétlen véletleneken is múlik, ahogyan igen sok az esetlegesség abban is, hogy a látókörébe vont jelenségekből és folyamatokból mennyire lehetséges, ill. mennyire képes általános, a szaktudományok egészét érdeklők megragadására. Hosszú és bonyolult magyarázatot igényelne annak az összefüggésrendszernek az érzékeltetése, hogy az egyes múzeumi tudományok általános elvei, metodikája, s éppen aktuális irányultsága milyen elvárásokat támaszt a tudományos etikát tiszteletben tartó muzeológussal szemben, s hogy a lokális, ill. regionális feltételrendszer mindehhez milyen mozgásteret biztosít. A törvényi előírásoknak, az intézménytípus hagyományainak és a térség kulturális intézményi munkamegosztásának, nem utolsósorban az előző muzeológus generációk feladatkijelölésének és szakmai örökségének megfelelően, a múzeumok alapfeladatainak végzésében rendre megnyilvánul a tudományos tevékenység. Jelen van az a gyűjtés, a gyűjtemények gyarapítása és a régészeti ásatások feladataiban, a kiállítások létrehozásában, a legszűkebben értelmezett tudományos feldolgozás sokirányú munkájában, de megjelenik ma már a - szinte mindezekhez kapcsolódó - közművelődési és múzeumpedagógiai munkában is. Tehát jószerével a múzeumokban zajló valamennyi tevékenységet tudományos megalapozottságúnak vélem, abban az értelemben, hogy azok mind a muzeológia, mind az egyes szaktudományok részben kialakított, részben formálódó elvárásrendszeréhez igazodva működnek. Ennek megfelelően a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság intézményei is igen sokirányú tudományos munkát végeznek. Az egyes múzeumi tudományszakok elvárásrendszere azonban éppen úgy különböző, mint azok regionális feladatköre és lehetősége. Szakmailag persze a múzeumi kutatásokban is nehéz beilleszteni a lokális jelenségeket az általános összefüggésekbe, s különösen problémás olyan esetekben (művészettörténet, irodalom), ahol az értékítélet csak szubjektív lehet, s a „helyi értéket" a helyi társadalom értékítélete is befolyásolja. Mint minden tudományban, komoly felelősséget ró a muzeológusra is, hogy az általa feltárt, lokális, ill. regionális jelenségek, folyamatok tágabb, általánosító törvényszerűségek erőterében értelmeződjenek, s az általuk feltártak valóban megfelelő helyet kapjanak a tudomány hazai és nemzetközi vérkeringésében. Mindezt a
