Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

tétével, Román János már karcsai segédlelkészként hatott a fiatalemberre, Morvay Péter és Végh József pedig a néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatok felé indította el. Meghatározó volt Balassa Iván hatása, aki 1956-1961 között a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatójaként járta a Bodrogközt, de élete végéig figyelemmel kísérte, támogatta Nagy Géza munkáját, az utóbbi pedig a gyűjtésben segítette a jeles tudóst. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 1960-as és 1970-es évek igazi aranykorát jelentik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a néprajzi gyüjtőmozgalomnak: Bodgál Ferenc és Lajos Árpád, majd Szabadfalvi József és fiatal munkatársai irányításával, a miskolci és sárospataki múzeum útmutatásával kitűnő emberek dolgoztak, akiket még a szó legnemesebb értelmében is nehéz „amatőr" kutatónak nevezni (Dobosy László, Galuska Imre, Szabó Lajos és mások). A zempléni, bodrogközi „kör" különösen erős volt, a pályáját zemplénagárdi pedagógusként kezdő főiskolai tanár, művelődéstörténész Kováts Dániel, a sátoraljaújhelyi levéltár igazgatója, Hőgye István erősítette a pataki kollégium, könyvtár és tudományos gyűjtemények, s a várbeli néprajzosok (Dankó Imre, Filep Antal, Janó Akos) hatását, az egészet összefogta Patak református szellemisége. Mondhatni, „benne volt a levegőben" az értékmentő tevékenység és a honismereti munka, nem utolsó sorban az iskolai szakköri tevékenység." Nyomtatásban csak 1966-ban jelent meg Nagy Géza első írása,

3 s 1970-től publikált rendszeresen. Munkáin végigtekintve, jól követhető érdeklődésének alakulása, látásmódjának formálódása. Bár gyűjtésének, kutatásának legfőbb helyszíne mindvégig a szülőfalu, Karcsa és a Bodrogköz volt, témaválasztásában tükröződik, hogy lokális adatait, recens gyűjtéseit egyre távlatosabban igyekszik kijelölni, s - mint cseppben a tenger - általánosabb összefüggéseket igyekezett abban tükröztetni. Kezdetben a néprajzi és nyelvjárási gyüjtőmozgalom tematikája az irányadó (helynevek, más névtani gyűjtések, tájszavak, stb.), s bár a falu és a táj hagyományos műveltségi értékeinek „mentése" mindig elsődleges marad számára, lokális adatait és eredményeit a hazai etnográfia és folklór rendező elvei mentén igyekszik közzétenni. Felismeri a tradicionális kultúra átalakulásának folyamatát, s igyekszik a változás legfontosabb jegyeit számba venni. írásait a részletező adatgyűjtésen nyugvó adatközlés jellemzi, a tények és összefüggések olyan értelmezése, aminek alapját saját életének élményei, tapasztalatai jelentették. Ezeket bővítette a szakirodalom, írott és személyes útmutatók alapján a szaktudomány szempontjaival, feladat-kijelöléseivel, de soha el nem szakadva az adatok szikár tényeitől. Ezért is van, hogy Nagy Géza munkáit nagyon jól 2 Nagy Géza két önálló kiadványt is megjelentetett általános iskolai szakkörei anyagából: Karcsai népélet. (A karcsai általános iskola Erdélyi János honismereti szakkörének anyagából). Karcsa, 1971. 201 lap, Mesék, mondák Karcsúról és Karosból. (A karcsai általános iskola és a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Otthon Erdélyi János Honismereti Szakkörének gyűjtéséből). Karcsa, 1973. 212 lap. A Zemplén megyei Karcsa községben használatos állatnevek. BODGÁL Ferenc (szerk.): Borsod megye népi hagyományai (Néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga), 108-136. Miskolc, 1966.