Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Márkus Mihály (Nyíregyháza, 1912. augusztus 16. - Kassa, 2004. október 5.) 2004. október 5-én, 92 esztendős korában Kassán elhunyt Márkus Mihály, a Néprajzi Múzeum egykori múzeumi őre, a kassai múzeum volt vezetője, a nemzetközi tekintélyű etnográfus. Emlékező írásunkban - az életpálya vázlatos áttekintése mellett - megkülönböztetett figyelmet szentelünk a Néprajzi Múzeumban eltöltött életszakaszának, valamint a miskolci Herman Ottó Múzeumhoz fűződő kapcsolatainak 1912. augusztus 16-án született Nyíregyházán, Magyarországra települt szlovák család leszármazottjaként. A szabolcsi „tirpák" fiú Szegeden kezdte, majd Bécsben és Budapesten folytatta bölcsész tanulmányait magyar és német szakon. Horger Antal, Mészöly Gedeon majd Solymossy Sándor tanítványa volt, akik a nyelvészet és a néprajztudomány irányába terelték a figyelmét. Főleg budapesti tanulmányai során fogalmazódott meg benne, hogy a nyelvészet mellett - ebben főleg Melich János volt a mestere - a néprajzzal is komolyabban kíván foglalkozni. Ez a múzeumok iránti érdeklődését is jelezte, hiszen az egyetemi oktatás mellett a közgyűjtemények voltak a néprajzi munka letéteményesei. 1936-ban szerzett diplomát, s Györffy István támogatásával Bartucz Lajosnál, a Néprajzi Tár igazgatójánál jelentkezett, hogy alkalmazza őt a múzeumban előkészítő próbaszolgálatosnak. Az akkori rendelkezés (1929. évi XI. tc. 13.§) szerint csak olyan diplomást alkalmazhattak a vidéki közgyűjteményekben, aki a Magyar Történeti Múzeum különböző táraiban, gyűjteményeiben egy esztendős próbaszolgálatot teljesített, s arról bizonyítványt is kapott. A fiatal Márkus Mihály szemei előtt az lebegett, hogy megszerezvén a fenti igazolást, visszatér szülővárosába Nyíregyházára, s kellő gyakorlat után betöltheti az ottani vármegyei múzeumigazgató, Kiss Lajos (1881-1965) helyét, aki már közel állt a nyugdíjhoz. Bartucz is szívesen vette a fiatal, szláv nyelveket tudó szakember jelentkezését, mert ezen a téren voltak a gyűjteménynek hiányosságai. A Zichy István főigazgatóhoz írott ajánlásában fontosnak tartotta kiemelni, hogy Márkus „a tótság és felsőtiszántúli magyarság néprajzával foglalkozik...". Ráadásul a fizetéstelen próbagyakomokok a gyűjteményi munkák (rendezés, leltározás, revíziózás, stb.) terén is nagy hasznot jelentettek a múzeumnak, bármikor bevethetők voltak a napi feladatokba. Márkus Mihály 1937. január 2-án tette le a fogadalmat, s kezdett dolgozni a Néprajzi Tárban. Az évi munkajelentése szerint szerteágazó feladatokat végzett több gyűjteményben, és még kisebb-nagyobb terepmunkára, gyűjtőútra is volt lehetősége. Ez utóbbi munkái hozadékaként azt is kiemelte jelentésében, hogy „mint vidéki múzeumi próbaszolgálatos gyakornok a Nyírség néprajzi problémáival foglalkozom, ezenkívül behatóan érdeklődöm a hazai és elszakított