Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIAI KÖRÉBŐL

kiadványozó tevékenysége a Kazinczy Ferenc Társasággal, a putnoki Gömöri Múzeumé pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékével és a Gömöri Népfőiskolával fonódik össze. A forrói Abaúji Múzeum - Baráti Köre révén - eddig két kötetet jelentetett meg magyar és szlovák nyelven, amelyekben Abaúj vármegye históriájának fejezeteit adták közre. 2. A múzeumi költségvetés nem biztosítja a rendszeres kiadványozás feltételeit, a kiadványok mindegyike külső forrásokból jelenhet meg. Itt elsősorban az országos pályázatok jelentenek életképes támogatást (NKÖM Közgyűjteményi Főosztálya, Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiuma, Magyar Könyvalapítvány stb.), amelyekhez képest Miskolc város, de különösen a megye forrásai (Mecénás alapok) jelképes kiegészítést biztosítanak. Nem elhanyagolhatók a különböző cégek, vállalatok, ritkábban vállalkozók támogatásai sem: a centenáriumi évben különösen a TVK adott jelentős összeget a kiadványok megjelentetéséhez. Mégis, szükséges volt korábbi sorozatok megszüntetése (Pl. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, Borsodi kismonográfiák), emellett csökkentettük a könyvek példányszámát is: jobbára 6-800 példányban jelentetjük meg az egyes munkákat, annak fele vagy nagyobb része cserére kerül. Kiadványainkban ma már zömmel saját munkatársaink munkái látnak napvilágot, s nem tudjuk vállalni a múzeum holdudvarához tartozó honismereti kutatók és külső munkatársak írásainak kiadását. Mindez meglehetősen esetlegessé teszi intézményeink kiadványozását. Gyakran nem szakmai érvek döntenek egy-egy könyv születése és megjelentetése dolgában, hanem a mindenkori pályázatok prioritásai, a támogatók érdeklődése, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a regionális szakmai célokkal és elképzelésekkel. Hozzá kell tenni, hogy a múzeumok nem rendelkeznek olyan biztos alappal, amit pl. Miskolc város ad a várostörténeti monográfia kutatásaihoz és publikációihoz. Ez akár több évre visszatarthat fontos regionális munkákat (megyei népművészeti monográfia, a HOM műkincseit bemutató kötet stb.). 3. A múzeumi kiadványok egyik legjelentősebb szakmai hozadéka az intézmény számára a könyvcsere: mintegy 350, felében külföldi tudományos intézménybe, ill. könyvtárba jutnak el a múzeumi könyvek. Cserébe számos nagy értékű, más módon beszerezhetetlen könyv, kézikönyv érkezik könyvtárunkba. Mindez azonban komoly gondot is felvet: a cserekönyvek rendkívül magas postai költsége lassan megbénítja a folyamatos könyvcsere működését. 4. A kiadványozás jelenlegi rendje nem engedi meg a múzeumoknak - igaz ez a többi közgyűjteményre is -, hogy maguk hasznosítsák azt a rendkívül gazdag anyagot és információs bázist, amit a munkatársak generációi gyűjtöttek, s a jelenlegi utódok szaporítanak és őriznek. Mindezt könyvkiadók, a média különböző vállalkozásai, s magánemberek fölözik le: nincs esélye egy intézménynek, hogy maga vállalkozzon nagy példányszámú, nyereséges könyvek kiadására. (Ez nem csak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei intézmények gondja.) Ennek problémáit jó lenne mielőbb megtárgyalni egy hozzáértő testületnek, s megfelelő stratégiát kialakítani a közgyűjtemények számára.