Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
mányzati törvényt követő új szakasza, a közgyűjteményekről szóló új törvények előkészítése. 1996. január l-jétől a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójaként tevékenykedik. Koncepciózus és a múzeumi gyűjtemények sorsát mindig prioritásként értelmező irányítói tevékenysége mellett nagy figyelmet szentel az intézmények társadalmi hátterének csakúgy, mint nemzetközi kapcsolatainak. Az utóbbiból megemlítem, hogy (társ)szerkesztőként létrehozta A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei című periodika Szlovákiai Téka rovatát, amiben a szlovák, alkalmanként más (cseh)szlovákiai kisebbségek néprajzi és történeti irodalmát ismertető írások jelentek meg. Miskolcon és Egerben is sokat fáradozott a múzeumok határon túli kapcsolatainak építéséért (Csehszlovákia, Lengyelország, Németország, Finnország), hasonlóan fontosnak tartja ezt a főváros másfajta nemzetközi léptékében is. Bodó tudományos érdeklődése kezdettől fogva történeti-néprajzi, s jellemzője, hogy egyes témáit fokozatosan, hosszabb idő alatt bontja ki egészében. (Ebben bizonyára jelentős szerepe van mindenkori hivatali elfoglaltságának is.) Legelső publikációi a Bodrogközhöz, ill. az állattartás és az állati igaerő hasznosításának témakörében születtek (Az egyesjárom használata a bodrogközi Vajdácskán. Ethn. LXXV. [1964] [453—455]; Jármok a Hajdúságban. Ethn. LXXVII. [1966] [71-82]). Ez a tematika mind az 1975-ben A bodrogközi pásztorkodás címmel megvédett egyetemi doktori disszertációban (nyomtatásban: A Bodrogköz állattartása. Miskolc, 1992), mind az 1985-ben elkészült kandidátusi értekezésében (nyomtatásban: A magyar paraszti termelés igaerejének története. Debrecen, 1992) végighúzódik. Közben születtek persze jelentős, „előtanulmánynak" nevezhető írások is (pl. Az igavonó szarvasmarha a Hortobágy vidékén. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. [1972] 47-80.; A magyar állattartás történeti kérdéseihez. Agria. Az Egri Múzeum Evkönyve XVIII. [1981] 291-309.; Jochformen in Mitteleuropa. In: Paládi-Kovács Attila szerk.: Traditionelle Transportmethoden in Ostmitteleuropa, 137-143. Budapest, 1981.; Kummet und Siele. Zur Geschichte der Geräte des Pferdezuges. Ethnos VI. [1985] 47-55.; A mezőgazdasági termelés igaereje Magyarországon 1895-ben. Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve XXII. [1986] 187-201). Miskolci történész időszakában elsősorban a kézművesség tárgyi emlékanyagával, múzeumi örökségével és az iparosság történetének társadalmi kérdéseivel foglalkozott, s publikált figyelmet keltő tanulmányokat (Céhbehívótáblák a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII. [1968] 171-211.; Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve IX. [1970] 189-226.; Mezővárosi és falusi kézművesség Észak-Magyarországon. In: Paraszti társadalom és művelődés a 18-20. században. 2. Mezővárosok, 125-140. Budapest-Szolnok, 1974.; Céhes mesterek, landmajszterek és kontárok ÉszakMagyarországon 1872-ig. Ethn. LXXXVI. [1975] 537-551.; Jelzett miskolci fazekasmunkák. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XV. [1976] 165-187). Sokat idézett tanulmányt írt Tokaj-Hegyalj a mezővárosairól is (Tokaj-Hegy alj a,
