Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

csán, mindez azonban részletező vizsgálatokat igényel. Árnyaltan összetett problematika tehát a 19. századi táj átalakítás, a modernizáció és a paraszti polgárosodás kérdésköre, amit többféle módon lehet tematizálni." Magam korrektnek érzem a megfogalmazást, s ma is csak óvatos megállapításokat tudok tenni. Egyrészt úgy gondolom, hogy önmagában a vízrendezés, ahhoz kapcsolódóan a települési, a közlekedési viszonyok megváltozása végtére is a modernizáció felé hatott. A Bodrogközben 1920-ig - szerencsétlen dolog, hogy a hagyományos kultúra változásában sarokpontnak tartott évszám itt a táj kettéosztását hozta - az értékesítés változó formáitól az iskoláztatásig, a helyi közlekedés átalakulásától a regionális sajtóig mindazok az új vonások felmutathatok, amiket a polgárosodás körébe vonhatunk. Erre tendál több vonatkozásban maga a hagyományos kultúra is: a termeivények változásától a ruházkodásig, a hajviseletig. Némi óvatossággal - amint Szilágyi Miklós említi - a paraszti lét válságtüneteit is idesorolnám hatásukban, hiszen az Amerikába kivándoroltak éppen úgy kimozdulnak a korábbi paraszti létformából, mint a mezőgazdaságot elhagyók. Ebben a körben tartom értelmezhetőnek a településhierarchia vízrendezés utáni változásait is. A valódi gond itt is az, hogy a kép a Bodrogköz egészére nem kiszerkeszthető ma még. Disszertációm másik fejezetében, Karcsa és Pacin kapcsán - remélem - számos részletét megválaszolom a feltett kérdésnek, mindazonáltal folytatni kívánom az ahhoz hasonló vizsgálatokat. 4. Opponensem azt írja, hogy az 1772-es invesztigáció, az 1828. évi országos összeírás, és az általam azokhoz kapcsolt recens adatsor az előző két forrás vonatkozó kritikájának elvégzésére, eredményeinek néhány mondatos megfogalmazására sarkallná. Bevallom, engem nem sarkallt, mivel mindkét felvétel forráskritikáját - opponensemhez hasonlóan - ismerem (NEUPAUER Kamii: Mária Terézia úrbérrendezése Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa megyében. Budapest, 1989., SZABÓ Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. Budapest, 1933., WELLMANN Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés. KELETI Ferenc-LAKATOS Ernő-MAKKAI László (szerk.): Pest megye múltjából, 155-202. Budapest, 1965. De érinti a forrás kritikáját Soós Imre és Takács Péter is. Opponensem azonban bizonyára észrevette, hogy a Zemplén megyei invesztigációt - elsősorban a vásárkörzetek kapcsán TAKÁCS Péter és UDVARI István Zemplén vármegyét feldolgozó tanulmányában (Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXVII. [1989] 359-381. Miskolc), az 1828-as összeírás tanulságait pedig BÁCSKAI Vera és NAGY Lajos feldolgozásában használom (Budapest, 1984). A Zemplén vármegyei invesztigáció három vaskos kötetben megjelent, arra csak rövid bizonyítás erejéig utalok - a földhasznosítás kapcsán. Vagyis ezeket a forrásokat én még nem használtam ki, a Mária Terézia úrbérrendezését előkészítő bevallások az egyik sarokpontját képezhetik egy, a 18. századi Bodrogköz gazdálkodásáról szóló összefoglalásnak. Afelől nincs kétségem, hogy a Bodrogköz gazdasági térkapcsolatai hosszú időn keresztül ugyanazokba az irányokba tendálnak, s hogy az árucsere helyszínei kívül vannak a történeti tájon. Ebben a vonatkozásban meg-