Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIAI KÖRÉBŐL

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumi szervezet tudományos tevékenysége és kiadványai A

törvényi előírásoknak, az intézmény hagyományainak és a térség kulturális intézményi munkamegosztásának megfelelően, a múzeum több alaptevékenységében is megnyilvánul a tudományos tevékenység. Jelen van az a gyűjtés, a gyűjtemények gyarapítása és a régészeti ásatások feladataiban, a kiállítások létrehozásában és a - jórészt azokhoz kapcsolódó - közművelődési tevékenységben, valamint a szűkebben értelmezett tudományos feldolgozás sokirányú tevékenységében. Az egyes múzeumi tudományszakok elvárásrendszere éppen úgy különböző, mint azok regionális feladatköre és lehetősége, ennek megfelelően a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság intézményei igen sokirányú tudományos munkát végeznek. I. Altalánosságban meg kell fogalmazni ennek a területnek néhány jellemző vonását. 1. A múzeumok tevékenységét jórészt a regionális elvárások, az intézmények ez irányú tradíciói határozzák meg, ám a tudományos munka hatékonysága, a helyi és a szaktudományos szervesülése sok tekintetben függ az egyes szakemberek személyiségétől, kvalitásától, elhivatottságától is. Eltérőek persze a munkafeltételek is: a miskolci Herman Ottó Múzeum - másfél évtizede tudományos kutatóhely, jelenleg a Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékének kihelyezett egysége - az elmúlt évszázad alatt jobb feltételeket és kapcsolatrendszert tudott megteremteni a tudományos munkához, mint a fiatal, kis létszámú vidéki intézmények. Ennek megfelelően, a megyei központ a tudományos tevékenység centruma is, amelynek ilyen módon feladata a vidéki egységek, kollégák tevékenységének szervezése, segítése. 2. A tudományos tevékenység finanszírozása az elmúlt évtizedben zömében kikerült a múzeumi költségvetésből. (Pontosabban: a költségvetés belső arányainak átrendeződése miatt fokozatosan kimaradt onnan.) A gyűjtés, a gyűjtemények gyarapítása szembetűnően lelassult, nagyobb értékű mütárgyvásárlások csak pályázatok segítségével lehetségesek. A tudományos feldolgozások döntő része is külső támogatások - főleg OTKA - révén valósul meg, a nagy összegeket felemésztő régészeti kutatások pedig a nagyberuházások költségvetésének kötelező hányadából finanszírozhatók. (Ez utóbbiak révén lehetett rásegíteni az elmúlt évtizedben más szakmai feladatokra is.) A külső támogatások jelentős része így tehát személyfüggő, a tudományos tevékenységre egészében csak a minimális feltételek állnak rendelkezésre. (Általában jellemző az is, hogy a közgyűjtemények nem versenyképesek a műtárgypiacon a magángyűjtőkkel.) Mindez azt jelenti, hogy a tudományos tevékenységek jelentős részében nem a lokális és regionális szakmai érdekek határozzák meg a prioritásokat, hanem a pályázatok kiírói, s nehezen pótolható hiányok támadnak abból, hogy regionális