Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

Sándor és Borsos Balázs is, akik nem csak jól ismerik a Bodrogközt, hanem sokat tettek a táj történeti néprajzi, történeti ökológiai arculatának feltárásában. De szerencsés vagyok azért is, mert jó szakmai és emberi kapcsolatban lehettem/lehetek mindazokkal, akik ebben a témakörben igazán járatosak voltak: kitüntetett a barátságával Balassa Iván, Bellon Tibor, Nagy Géza, s ma is érdemeimen felül megtisztel figyelmével a már említett Boros László, Dankó Imre, Fehér József, Högye István, Janó Ákos, vagy a Szlovákiában élő Bogoly János, a múzeumunkban pedig közvetlen munkatársam Siska József, hogy a kitűnő fiatalokról ne is szóljak. Elmondhatom, hogy az ő eredményeik és személyiségük is csábított, ill. irányított a Bodrogközbe, s az ott eddig elvégzett munkám a velük való beszélgetésekben sokat formálódott. Hálával gondolok mindannyiukra, hasonlóan azokra az adatközlőkre is - többségük sajnos már örökre elköltözött akik között, hasonlóan a más tájakon megismertekhez, egészen fantasztikus személyiségekkel is módom volt kapcsolatba kerülni. Úgy gondolom, az egész világunk maradt szegényebb azáltal, hogy tudásuk, emberségük - legalábbis közvetlenül - nem hatott túl falujuk határán. Az, hogy a radi, 80 évnél idősebb parasztember, a rég megboldogult Matyi József fényképet küldött magáról barátságunk emlékére - a jelen levő kollégák ezt pontosan értik -, számomra éppen olyan kötelék, mint a Bodrogközről megjelent könyvem, tanulmányaim. Mielőtt opponensem, Szilágyi Miklós konkrét kérdéseire reflektálnék, néhány - a további válaszoktól nem független - megjegyzést kell tennem. 1. Bár természetes és elvárható, hogy az etnográfus a kutatásai során széles körben igyekszik tájékozódni más tudományszakok eredményeiről, módszereiről, attól maga nem lesz sem geográfus, sem nyelvész - még történész is csak kissé. Amennyire segítenek témánk, ill. a magunk gondolati konstrukciójának elmélyítésében más diszciplínák, számos vonatkozásban növelik az új, megválaszolatlan kérdések számát is. 2. A Bodrogköz történeti forrásainak rendszerező feltárása még várat magára. A félszáz település hatalmas levéltári anyagából - különösen, ha hozzávesszük az uradalmakét is - az általam ismert feldolgozások többsége csak szemezgetett, s még a történeti táj egészére kiterjedő tematikus feldolgozások is jobbára egy-egy kiválasztott forrástípus, még inkább néhány kiválasztott település példájára alapozták megállapításaikat. Bár magam számos alkalommal ültem a levéltárban, volt alkalmam OTKA támogatással kitűnő levéltáros segítőt is bevonni a munkámba, elsődleges feladatomnak mégis a terepmunkát tekintettem, amit senki nem végez el az etnográfus helyett. Terepmunkám nagyobb részét a történeti táj szlovákiai falvaiban végeztem, amelyek valóban a kutatás mostohagyerekei. Bodrogközi munkám megkezdése, 1991 óta elment az a generáció, amelyik a 20. század első két évtizedéről még információval szolgálhatott. 3. Nem tűztem magam elé azt a célt, hogy a „Bodrogköz tudósa" legyek. Közel áll hozzám a táj, szeretem az ott élő embereket, kicsit haza megyek már a Bodrogközbe. Ám az ottani tradíciót elsősorban a 19-20. század paraszti kultúra és társadalom egyfajta változatának tekintem, amiben a nagy „egész" összefüggései és összemüködése tanulmányozható. 4. Végül, még mindig előzetesen, egy szubjektív megjegyzés. Úgy gondolom, hogy harminc esztendős kutatói gyakorlat