Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
olyan részéről került, ahol korábban kispolgári szintű bérlakások voltak. 24 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum nyugat-dunántúli gyűjtéseiből két széthúzható asztalágy származik. Az egyik lelőhelye Táp (Győr vm.), s az 1960-as évekig funkcionált ágyként, 1928-ig asztalként is használták (8. kép). Paraszt ácsmester családjából származik. Szobai bútor volt, gyermekek fekvőhelyeként szolgált. 25 A másik példány lelőhelye Szemenye (Vas vm,), ez az egyik végén kihúzható asztalágy. 26 Információim szerint a Szentendrén felépített tájegység anyagának gyűjtésekor Jánossomorján is előkerült egy ilyen tárgy. 27 Közgyűjteménybe került két asztalágy, amelyek egykor a fővárosban szolgáltak. Budapesten volt használatban a Néprajzi Múzeum Bútorgyüjteményének példánya, az a cseléd-asztalágy, aminek a levehető fedőlapja napközben asztalként, ill. gyúródeszkaként funkcionált. 28 Végül, de nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Gyűjteményének tárgyát említem, ami az Allthagyaték darabjaként került a bútorgyüjteménybe, s aminek kapcsán S. Mialkovszky Mária e tárgytípus históriájával is foglalkozott. A leemelhető, három oldalán függőleges párkánnyal ellátott fedelű, rövid hasábos lábakon álló láda a fedél levétele után húzható szét, s úgy válik hálásra alkalmassá. Alját a bútor egész szélességét betöltő fiók foglalja el, amiben a cseléd a ruháját tartotta, míg az összetolt, láda formájú ágyban napközben az ágyneműjét helyezte el. 29 Adataink megerősítik azt a véleményt, hogy ez a tárgytípus elsősorban polgári, városi környezetben volt használatos, leginkább a 19. század második felétől, és egészen a 20. század derekáig. Jobbára cselédágyként használták, például a cselédszoba nélküli lakások konyháiban. Vélhetően többféle konstrukció született az összecsukható, helykímélő hálóhely kialakítására, amelyek kapcsolatba hozhatók a német nyelvterületen használt formákkal, ahol ez a bútor paraszti használatban is elterjedt. 30 A 19. századi pest-budai iparos hagyatéki leltárak jelzik, hogy ágyak is álltak a konyhákban, ám ezek a források nem tájékoztatnak a hálóbútorok formájáról. (Kivétel egy 1806-ban felvett leltár, amiben fiókágy szerepel, ám annak formáját sem ismerjük. 31 ) Kevés példánya Ltsz.: 77.6.1. Származás helye: Mihályi (Sopron vm.), gyűjtés helye: Sopron. A tárgy fenyőfa deszkából, asztalostechnikával készült asztal magasságú, levehető tetejű, széthúzható láda, melyben vékony, kétrét hajtható szalmazsák volt. Éjszakára széthúzták, nagy családoknál a gyermekeket altatták benne. H.: 95 cm, Sz.: 98 cm, M.: 84 cm. Az adatokért Kücsán Józsefnek tartozom köszönettel, aki még azt is megfogalmazta, hogy a falusi használatban előforduló, csekély számú darab városi szolgálatból hazatért leányok rendelése után készülhetett. 25 Ltsz.: 1984.23.1. Anyaga fenyőfa. H.: 86,5 cm, Sz.: 74 cm, M.: 78 cm. A szentendrei gyűjtemény adatait Bereczki Ibolyának, Kemecsi Lajosnak és Sabján Tibornak köszönöm meg. Sabján Tibornak külön is hálás vagyok a 8. számú rajz átengedéséért. 26 Ltsz.: 1993.130.1. H.: 103 cm, Sz.: 86 cm, M.: 82 cm. 27 Városi Ágnes közlése. 28 Balogh Jánosné Horváth Terézia gyűjtése, Ltsz.: 86.1.1-4. Kiss Margit és Ráduly Emil szíves közlése. 29 S. MIALKOVSZKY i. m. 52-53., 106. Ltsz.: Bgy. 78.4.1-2. H.: 102 cm, Sz.: 85 cm, M.: 77 cm. 30 STENGEL, Wilhelm: Alte Wohnkultur in Berlin und in der Mark, 140-141. Berlin, 1958. Idézi: S. MIALKOVSZKY i. m. 106. 31 S. MIALKOVSZKY i. m. 52.
