Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

1 r 8. kép. A tápi asztalágy (Sabján Tibor rajza) A működés megértését is segítendő, egy Szatmárnémetiből származó leírást idézek: „Asztalágyunk a szülői háznál nekünk is volt. A konyhában állt. Nappal asztalként használtuk, délben rajta ebédeltünk. Hátránya, mivel oldalai tömörek voltak, a lábat nem volt hova betenni, így mint asztalt kényelmetlen volt használni. Sokat tanultam rajta, mindig oldalra fordulva kellett ülni. Viszont tésztagyúrásra, vasalásra és egyéb álló munka esetén nem volt gond vele. Mivel szüleim kereskedők voltak, a házi munkára cselédet tartottak, éjszaka ő aludt benne. A háború azonban mindent felborított, így '45 után magam is gyakran aludtam benne. A mienk elég széles volt, akár két személy is elfért benne. Nappal az ágynemű az összezárt ládarészben volt elhelyezve, mivel teljesen zárt, az ágynemű nem porozódott. Nagyságát tekintve a miénk lxl méteres, és 0,8 méter magas volt zárt helyzetben, kihúzva pedig 2 méteres lett. Tetejét, mint egy dobozfedelet le lehetett venni. Az asztallap-résznek egy kis pereme volt, mely a rögzítést biztosította. Mikor már nem volt rá szükség, egy hagyományos asztalt csináltattunk belőle, mely még ma is megvan."

14 Ráduly János kötetnyi vallomást rögzített a két világháború közötti időszak cselédlányainak emlékeiből. Egyik - az 1920-as években Kolozsvárt szolgált - adatközlőjének elmondásában így szerepel bútorunk: „Én a konyhában aludtam, olyan kihúzós ágyban: nappal össze lehetett nyomni, nappal úgy nézett ki, olyan vót, mint egy láda, le vót takarva". Más, kolozsvári adatok mellett, Ráduly gyűjtésében Marosvásárhelyről és Nagyszebenből is említésre kerül az asztalágy használata,

15 Korondról pedig István Lajos szolgált információval használatáról.

16 Szemléletes leírásokat találunk bútorunkról a szépirodalomban, memoárirodalomban is, használata leginkább gyermekkori, ifjúkori emlékként merül fel, Köszönöm Fazekas Loránd adatait, és Keszeg Vilmos sok segítségét. 15 Ezúton köszönöm meg Ráduly János levélbeli közlését. Vö. még: RÁDULY János-ORBÁN Erzsébet: „A cselédkönyvembe minden belé van írva..." Korunk III. évfolyam IV/8. 1993. augusztus, 36-38. 16 István Lajos (Korond) szíves közlése.