Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

Asztalágy, ládaágy, padágy (Újabb adatok a kombinált fekvőbútorok elterjedéséhez) A Magyar Néprajzi Lexikon padágy (ágypad) szócikkében K. Csilléry Klára összefoglalóan ír az asztalosok által készített, variálható, kombinált fekvő­bútorok történetéről, formai változatairól és azok elterjedéséről. Ezek kialakítása az ágyban való hálás, ill. az asztalosbútorok térnyerésével következett be, ami­kor a 17-18. században egymást követték a különféle kombinált bútorok: a pad­ágy mellett a ládaágy, az asztalágy, és a széthúzással megnagyobbítható ágy­típus. Ezek elsősorban vendégfogadókban, műhelyekben, polgárházak gyermek­szobájában terjedtek el, pótágyként, ill. cselédágyként. Különféle változataikban a 18., de főleg a 19. században eljutottak a parasztházakba is, elsősorban Közép­és Észak-Európában. A magyarországi parasztságnál csak a paciágy honosodott meg szélesebb körben a 19. század második felében, elsősorban Nyugat­Magyarországon, a Tiszántúlon és a Székelyföldön. 1 A kitűnő kutató véleménye ma is helytálló, pontos, ám mivel az elmúlt majd három évtizedben fel-fel­bukkantak munkám során ezek a bútorok, ill. a rájuk való utalások, e rövid köz­lésben adom közre adataimat, különös tekintettel a szakirodalmunkban leg­kevésbé adatolt asztalágyakra, Iádaágyakra. Zentai Tünde monográfiája helykímélő ágyakként tárgyalja azokat a búto­rokat, amelyek a 18. századtól Európa-szerte elterjedtek az ágyban való alvás általánossá válásával, vélhetően a lakáskultúra formációinak kialakulásával, és a demográfiai növekedéssel is összefüggésben. Az összecsukható ill. szétnyitható, többfunkciójú bútorok részben helykímélők voltak, részben pedig csak alkalmi­lag kerültek használatba, s-a nap, ill. az esztendő egy részében - mindenkép­pen csökkentették a lakóterek zsúfoltságát. 2 A probléma megoldására többféle formai, ill. technikai lehetőség is szolgált, ezek eltérő tárgytípus okban és haszná­latban öltöttek testet. A legáltalánosabb a különféle ládaágyak alkalmazása volt: Svájcból az 1730-as évektől adatolhatok a magasabb ágyfejjel és kihúzható láb­véggel készült formák, azok használatát Klaus Beitl svábföldi és vorarlbergi pol­gári és paraszti háztartásokból is igazolja, sok helyen nappali pihenőágyként. 3 Fritz Krüger Közép- és Észak-Európa kiterjedtebb vidékeiről - Pomeránia, Szilézia, Csehország, Lombardia, Francia Alpok, Jura-vidék, Litvánia - is kimu­tatja az ágy alá tolható ládaágy formákat, érzékeltetve azt is, hogy az oldalt ki­húzható típusok népszerűbbek voltak, mint az ágyvégeken keresztül mozgathatók 1 K. CSILLÉRY Klára: Padágy. Magyar Néprajzi Lexikon 4. 150-151. Budapest, 1981. 2 ZENTAI Tünde: Az ágy és az alvás története, 201-203. Budapest, 2002., Lásd még: K. CSILLÉRY Klára: Ágy. Magyar Néprajzi Lexikon 1. 42-45. Budapest, 1977. 3 Idézi: ZENTAI i. m. 201. 188. jegyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents