Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

mazása - korábbi előzmények után - a 19. század elején általánosan elterjed a magyar irodalomban és közgondolkodásban. A 18. század elején még egyértelműen a feudális kor nemesi értékítélete figyelhető meg az effajta összevetésekben. Például Radványi Ferenc, Nógrád vármegye monográfusa így fogalmazott a magyarok és a szlovákok mezei munkájának megítélésében: ,,A magyaroknak ez a velük született tulajdonsága, hogy mihelyt befejezik a mezei munkájukat, pihennek, az egész telet átheverészik önmagukkal teljesen elégedetten; amazok pedig (ti. a szlovákok V. Gy.) éjjel-nappal azon munkálkodnak, hogy mi hasznosat és kellemeset tudnának előteremteni...".

3 Tanulságos persze, hogy Radványi mondataiból némi fény vetül a térség népeinek ökológiai feltételeire, s a táji munkamegosztásban elfoglalt szerepükre is. Szirmay Antal egyfajta névetimológia alapján karakterizál, jellemzésében alapvetően a nemesi nemzeti romantika dominál.

4 Leginkább Csaplovits János munkásságát említi ebben a vonatkozásban a néprajzi irodalom: munkájában a „Kis-Európa" gondolat a Kárpátmedence együtt élő népeinek szimbiózisában ölt testet, utalva azonban az egyes csoportok - általa jellegadónak vélt - vonásaira. „A magyar kenyeret ád, húst, bort; az orosz és oláh sót;... a Rácz szalonnát; A sváb Krumplival kedveskedik; az olasz Riskásával; a Tót tejjel, túróval és Konyhai edényekkel; a czigány pedig a nemzeti ebédnél Muzsikát csinál. (A zsidó messziről néz és pénzt keres.)

5 Tanulságos megfigyelni, hogy az egyes - sztereotip - megfogalmazások hogyan élnek tovább, s követhetők a későbbi irodalomban is. Például Radványi - korábban idézett - vélekedése a magyarokról és a szlovákokról jól felismerhető a jeles cseh írónő, Bozena Nemcová leírásában is (1852): „A magyar nép szereti a kényelmet, fél napokat is áthever a tornácon, pipál és semmire nem gondol. A szlovák mozgékony, egy percig sem bírja ki valamilyen foglalkozás nélkül. A magyar nem szeret sokat dolgozni, és csak azt csinálja szívesen, ami tetszik neki. A szlovák sokat és szívesen dolgozik, ha otthon nincs dolga, elmegy máshová dolgozni...A magyar szerint nem jó elmenni hazulról, gyalog nem is megy, a szlovák bejárja a világot, hátán a nehéz teherrel".

6 Hasonlóan jelen vannak ezek a sztereotip elemek a 19. század több ország ismertető munkájában is. Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy a Csaplovitsnál megjelenő csoportok egy része nem sorolható a hagyományosan vett „nemzet karakterológia" körébe, hiszen azok nemzetként nem jelentek meg, hanem vallási-kulturális csoportként, a nemzetben fokozatosan asszimilálódó kisebbségként szerepeltek. Nem kívánom a fenti problematikát tovább boncolni, az eddigiek az alább bemutatandó szöveg értelmezését hivatottak elősegíteni. A Máramaros megyei Felsővisóról (Viçeu de Sus, ma Románia) származó alkalmi vers jelentőségét éppen az adja, hogy abban együtt szerepelnek a közismert sztereotípiák a lokalitás - empirikusnak is nevezhető - megfigyeléseivel, megfogalmazott jegyeivel. 3 Radványi Ferenc Nógrád-monográfiája (1711-1716. kézirat). Lásd: VIGA Gyula 1990. 261. 4 SZIRMAY Antal 1804., Vö. Katona Judit 1996. 62-63. 5 CSAPLOVITS János 1822. IV. 47., Vö. KÓSA László 1996. 5-14., KÓSA László 1996a 66-77. 6 Bozena NEMCOVÁ 1852. 65. (Kézirat)