Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

völgyében, Havasközön (ma Ljuta, Ukrajna), Ung megyében született 1924-ben. 6-7 éves korában árvaságra jutott, s akkor a helyi görög katolikus pap vette magához, ö nevelte. 14—15 éves korában, mivel egyre inkább szolgaként tartották, elszökött, s először Ruszka környékén, az Ung-vidéken vállalt munkát. 17 éves lehetett, mikor Pólyánba jött, s először Szimko Józsefhez állt be szolgálni. Meg kell jegyeznem, hogy a Szimko család is ruszin eredetű volt, s Mihókánics felfogadásánál - hasonlóan más esetekhez - lényeges szempont volt, hogy a ruszin szolga görög katolikus családhoz került. Ez a ruszin szolgák esetében alapvető volt, ami segítette a harmonikus együttélést, beilleszkedést a munkaadó családba. Leánya visszaemlékezése szerint, a Szimko család szinte fiukként tartotta Mihókánicsot, s jellemző, hogy a leszármazottak, a két család között ma is szinte rokoni a kapcsolat. Pólyánban nősült meg 1948-ban, a felesége Paszulykás Julianna nevű bolyi magyar lány volt. A második világháború után Csehországba, Chomutovba ment el dolgozni: hat évig volt ott feleségével együtt, s ott született egyetlen leánya is. 1954-ben visszatért Pólyánba, s ott hunyt el 1989-ben. Ugyancsak Pólyánban szolgált, Bolyba nősült, majd a vidéken telepedett le egy Horócki András nevű ruszin szolga. Nyomon követhetők a ruszin szolgalegények a Bodrogközzel szomszédos vidékeken is. Az Ung-vidékhez tartozó Abarán Vészeli, Csernyánszki, Szloposki Mátyás és Kocsán Péter nevű szolgalegényekre emlékeznek, az utóbbi Harcosról (Zboj) származott. Ötödik társuk, egy Dzsupon nevű Körtvélyesxöl (Felsőkörtvélyes - Vysny Hrusov) került a faluba. A Bodrog, ill. az Ondava mentére is eljártak a ruszin szolgalegények. Barancson (Zemplínsky Branc) három személy nyomát találta meg Gabriela Habanová kolléganőm, aki kérésemre kutatta ezt a témát. Egy Hutnyan nevű ruszin Sztropkó környékéről származott, s helyben vett feleségül egy Helenka Sepelaková nevű szlovák lányt. Ugyancsak Sztropkó környékéről származott egy Zajaros nevű ruszin szolgalegény, aki szintén idenősült. Sztropkó környékéről családostól érkezett egy Gudzsa nevű ruszin szolga, aki pár év után - közben egy Grosender nevű zsidó ökreit gondozta - továbbköltözött. Garanyba egy Mesztor nevű, a Homonna melletti Rokitóból származó szolga telepedett le, Hardicsán pedig ma is él lgnat Juraj, akinek még az apja települt át Iskócról az Ilona-tanyára, majd be Hardicsára. Nagytoronyára Mezőlaborc tájáról származott a Szitár és a Maiatyák család - az utóbbiak leszármazottai ma is ott élnek -, Kistoronyán pedig egy Galega Mihály nevű ruszin szolgalegény telepedett meg. A domináns ruszinság mellett kimutathatók a Felső-Bodrogközben szlovák szolgálók, cselédek is. Pl. Matyi József nevű adatközlőm elődei Kásóból származnak, nagyapja és annak testvére Magyarsas, Imreg, Zétény, Véke, Battyán uradalmi birtokain szolgált, s aztán kötöttek ki Radban. Magyarul még alig tudtak, így a nagyapát és annak testvérét a radiak Kásó Jancsinak meg Kcisó Gyurinak hívták - származási helyük után. Kisbáriba az 1930-as években Késmárk és Poprád környékéről települtek le a szolgának érkezett Taskink, Komáromi József adatközlőm nászasszonya pedig - ma Kisdobrán él - Ólublóról (Stará Lubovna) származik. Az utóbbi eredetileg a kisbári paphoz jött szolgálólánynak a második