Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

rendezés) előtt, s a közlekedésnek és szállításnak is új ágazatai honosodnak meg (pl. a vasútállomásokra történő fogatos szállítás).

4 Az eddigiek is érzékeltetik, hogy a feudális termelési módból - lassan és nagy táji differenciákkal - polgárosodó, kapitalizálódó mezőgazdaság termelésének igaereje is folyamatosan módosult, s változásának folyamata sok szálon függött össze a paraszti termelőtevékenység táji változataival. Alább egy történeti táj, a Bodrogköz 19-20. századi - elsősorban paraszti - gazdálkodásának néhány vonatkozó összefüggésére hívom fel a figyelmet, tekintettel arra, hogy Bodó Sándor mind a bodrogközi állattartás, mind a paraszti termelés igaerejének kérdésében fontos eredményeket ért el.

5 * 1. A domináns igaerő Magyarországon a feudális korban is differenciált volt tájanként, annak ellenére, hogy a szántás nagy munkaereje éppen úgy a nagy testű ökrök alkalmazását preferálta, mint a kontinentális állatkereskedelem.

6 A 19. század végéig azonban nincs megbízható forrás, lehetőség az alkalmazott igaerő területi összevetésére. A legkorábbi, egységes szempontú forrás, a Bodó Sándor által elemzett, 1895-ös összeírás vármegyei összesítései azonban elfedik a kistájak differenciált igaerő-használatát. A nagy területű Zemplén vármegye domináns lófogataihoz képest

7 a Bodrogköz településein alapvetően kiegyenlített volt a ló- és a szarvasmarhafogatok aránya, s dominancia a települések túlnyomó többségén nem mutatható ki egyik vagy másik fogatolt igásállat javára. Ha azonban ragaszkodunk a statisztika kvantitatív mutatóihoz, akkor a szarvasmarha igázásának egységes tömbjei rajzolódnak ki a szlovákiai Bodrogköz területén, a Latorca és a Bodrog mentén, egy északkelet-délnyugati sávban: a szarvasmarhafogatok többsége mutatható ki Bodrogszög (Klín nad Bodrogom), Kiskövesd (Maly Kamenec), Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom), Bodrogvécs (Vec), Szomotor (Somotor), Kisújlak (Nová Vieská), Pálfölde (Pavlovo), Rad (Rad), Bodrogszentmária (Bodrog), Szinyér (Svinice), Véke (Vojka), Boly (BoP) és Zétény (Zatín), amihez - szinte szigetként - a Királyhelmechez (Královsky Chlmec) közeli Kisdobra (Dobra) mutatója társul.

8 (Külön említem majd Kisgéres [Maly Hores] példáját.) Bár mindig lokális okai, kiváltói és feltételei voltak az igaerő alkalmazásának, bizonyosan kimutatható kapcsolat volt a szarvasmarha fajtaváltása és az igaerő változása között, még akkor is, ha a megjelenő új fajtákkal a tehenek igába fogása is terjed, szemben a nagy testű szürkemarha ökrének jármolásával. Amíg a 19. század végére Zemplén 4 FRISNYÁK Sándor 2002. 147-170. BODÓ Sándor 1990., BODÓ Sándor 1992. Vizsgálataim a táj egészére kiterjednek: a trianoni határok előtti, ill. a szlovákiai és magyarországi Bodrogközre is. 6 BODÓ Sándor 1990. 64-65. 7 BODÓ Sándor 1986. 192., BODÓ Sándor 1990. 66. és 8. kép. Lásd még: TAKÁCS PéterUDVARI István 1992. 21. 8 VIGA Gyula 1996. 158.