Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

Évezredes emlékek bizonyítják, hogy a pontos logikával elrendezett terméskövek már önmagukban képesek vallani a közösségnek a természethez való viszonyáról. Kis túlzással mondható, az emlékmű-szobrászat ma sem tesz egyebet, mint a világképet „műtárgyiasítja". Ezzel a különleges teljesítményt igénylő munkával együtt azután maga az alkotó is az érdeklődés középpontjábakerül. így volt ez Varga Miklós esetében is, amikor 1960-ban elterjedt a hír: végre egy hivatásos, akadémiát végzett, ifjú szobrásza lesz a városnak. A tájékozottabbak azt is tudták: túl van az első megmérettetésein, már van mögötte tapasztalás, sőt 1955-től egy nagyméretű, figurális kompozíciója megtalálható a miskolci MÁV lakótelepen. Ha az óvoda bejáratánál elhelyezett Árgyélus királyfi születését tekintjük a kezdetnek, akkor Varga Miklóst már több mint fél évszázad köti e tájhoz. A szűkebb pátriájában felállításra került köztéri müveinek száma harmincra tehető, ami hazai viszonylatban összesen 40-et számlál. Ez a tény önmagáért beszél. Sikeres pályát, szép eredményeket tudhat maga mögött, olyan magas eszmei töltetű, modern térplasztikák születtek általa, amik a maguk nemében a legkiemelkedőbbek hazánkban, s akár kiállnak a nemzetközi megmérettetés próbáját is. (Totem, 1972-73-Kassa; Jubileumi emlékmű, 1972-74 - Budapest; Emberpár, 1973-75 Miskolc; Mártír, 1972-78 - Mezőtúr.) Mindezek ellenére, nem kis feltűnést keltve felhagyott a szobrászattal. Az 1980-as évek derekától egyre több időt szentel a festészetnek, majd párhuzamosan műveli mindkettőt, mígnem azután neve szinte teljesen a kortárs hazai táj festészettel összefüggésben vált ismertté. Varga Miklóst gyökerei az Alföldhöz kötik. A fővárosban volt pályakezdő művész, s jelenleg a Balaton vidéke szolgáltatja számára