Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

Varga Miklós köztéri emlékműveiben elért sikerei után becsületbeli ügynek tartotta, hogy szülővárosa számára is készítsen egy kikezdhetetlen, egyetemes emberi eszményt hirdető szobrot. Ekkor dolgozta ki a mindenkori Mártírt megtestesítő jelképét ( 1978). Az alapötlet - legalábbis amint a nyújtott forma sugallja - akár már meg lehetett a 70-es évek elején is, de annak végleges változata 1978-ban lett kész. Ez került, 3 m-es nagyságban, bronzba kiöntve Mezőtúrra. Az önmagát megadó ember térdre rogyott alakja olyan egyértelmű képlet, ami nem cserélhető föl semmi mással, ami mögött felsejlik az embernek szánt láthatatlan kereszt valódisága. Talán nem szentségtörés, ha azt mondjuk, Isten fiának szenvedésére emlékeztető „corpusok" megrendítő erejével bír, s mint ilyen, teret igényel. Méghozzá olyan teret, ami az önként felajánlott testtel az igazság vágyát messzire kiáltja. A mű egészében van valami egyetemesen európai, a világháború áldozatainak emlékműveire való utalás. Talán Fritz Cremernek 1958-ban, Budapesten rendezett kiállítása az, ami tudat alatt hatott Varga Miklósra azzal a különbséggel, hogy figurái nem adják át