Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

mennyi ekkor született plasztikájára kiváltképp igaz, hogy azokból a művészi teljesség, a befejezettség érzete árad. Az 1960-as évek végére jut el arra a szintre, amikor kiállítási műfajokban elért eredményét próbálja a közösség kontrollja alatt álló műveiben is kamatoztatni. Emlékművei messze eltérnek a kortárs „hivatalos" szobrászok sokszor csak színlelt expresszivitásától, a szó legnemesebb értelemében használva modern térplasztikákkal fejez ki fogalmakat, még akkor is, ha némileg alkalmazkodnia kell a rendszer által megszabott feltételekhez. A Hintázó (1969, Alsózsolca) című szobra tekinthető komoly vízválasztónak. Határozott lépést tesz a geometrizáló egyszerűsítés irányába, s ennek megfelelően a zártság jellemzi, s csupán annyi játékosságot enged, ami az ingaszerű mozgás élményéhez szükséges. Innen már szinte egyenes út vezet ahhoz a határozott formai redukcióhoz, ami a budapesti Jubileumi emlékműben, vagy a miskolci Emberpárban teljesedik ki a legmagasabb művészi fokra. 1972-re szokás datálni - a művész méltatójának, Wehner Tibornak szavaival élve - Varga Miklós „kitörési lehetőség"-ét. De az, hogy a kínálkozó alkalmat meg tudta ragadni az azért volt, mert mögötte volt a küzdelmekkel teli két évtized, s határozottan rátalált arra a kifejezési formára, ami a megrendelői elvárással szerencsésen összecsengett. Meghívást kapott a Kassán megrendezendő Nemzetközi Fémplasztikai Szimpóziumra, s ehhez a szakmai hátteret a Kelet-szlovákiai Kohászati Müvek biztosította. Az ilyen, és a hasonló alkalom - különösen ha az nemzetközi segít kihozni a művészekből a legjobbakat. Varga Miklós igaz, csak pár kilométerre volt a határtól, de ott már a hazáját képviselte, s a lehető legjobb tudása szerint igyekezett ennek a vele szembeni elvárásnak eleget tenni. Szerencséje volt a tekintetben is, tovább foglalkozhatott átéri jelekkel, ami már régtől izgatta, s amit évekig érlelt kisplasztikáiban. A „lehetőséget" Kassán az jelentette, hogy végre valódi monumentumhoz illő méretben is kipróbálhatta magát! A szimpózium szervezőinek az absztrakción túl csupán annyi elvárása volt, hogy az adott nyersanyag-porcióból olyan kompozíció szülessék, ami önmagában vissza fog utalni a nehéziparra. És ennek a kívánalomnak Varga Miklós a miskolci