Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

azután Dezső József Sárospatakról, majd Pető János Mezőkövesdről kapott ugyancsak itt munka- és életlehetőséget.) A kolónia lakói a művészeti problémáikra sokszor hasonló módon reagáltak, de igazán nem alkottak úgy közös szellemiséget, hogy azt akár egy kiáltványban ki is nyilatkozhattak volna. - Igaz, a közép-európai művésztelepek eleve nem így jöttek létre, sokkalta inkább a hely lelkületének művészi visszatükrözését várták el az így létrehozott csoporttól. Varga Miklós, Miskolcon is hamar közszereplő lett, olyan akihez mindennemű szobrászati feladattal lehetett fordulni. Előbb kisebb léptékű emlékplakettek megalkotására kapott felkérést (Ötödik Országos Ifjúsági Kamarazenei Fesztivál, 1962; 600 éves Miskolc, 1963 ; Építészeti Nívódíj, Reményi Ede-díj; Lévay Józsefdíj). Készített kórustalálkozókra emlékeket, pedagógusoknak, népművelőknek díjakat. E feladatokat kitűnő alkalomnak tekintette arra nézve, hogy a művészi lényeglátást gyakorolja. Egyre nagyobb léptekkel haladt a jelképek irányába, amik közül kiemelkedik az Éremgyűjtők V. Vándorgyűlése alkalmából megjelent kétoldalas munkája. (1974). Tervez a bányászoknak (Jó Szerencsét!, 1971), az Ércelőkészítő Üzemnek, a kohászoknak nívódíjat, de Kazincbarcika városának, a mezőkövesdi pedagógusoknak, s a megyén kívüli települések felkérésére is. (Mezőtúr Város Díszpolgára; Vonyarcvashegy Díszpolgára). A művészi feladat nagysága nem a mérettől függ. Ezt Varga Miklós is nagyon jól tudta, de egy idő után joggal fajsúlyosabb megrendelésekre vágyott. Készített még a kor elvárását tükrözendő: Kossuth-díjas martinászról egy portrét, s megtisztelő feladatként Herman Ottó végakarata szerint kifaragja a polihisztor síremlékét (Felsőhámor, 1963, felállítására csak 1976-ban került sor). Mindemellett, mint már volt is róla szó: egy egész régióra kiható szakkört vezetett évtizedeken át. És közben volt a Képző- és Iparművészeti Szövetség Észak-magyarországi Területi szervezetének megyei, majd városi titkára, sőt 1984-1994 között műtárgyak értékesítésére megalakította a Szinyei Merse Pál Alkotóközösséget, ami a kezdetekben igen eredményes volt. Műtermének zárt világában ugyanakkor elmélyülten alkotott. A formai kísérletezés közepette hol bátorságot merített volt mesterének, Beck