Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

Fej, 1956 (márvány, Mgt.) hanem agyagból mintázta, s majd fémbe kiöntve nyerik el azok azt a végleges formájukat, amik már megengedik a nádszálvékony kislányszobrok végtagjainak szabad mozgását. A serdülő leánykák az ember-gyermek felnőtté válásának azt a rövid életszakaszát mutatják, amikor a nőiesség már a testen jelét mutatja, de mindennek az érintett még igazán nincs tudatában. Varga Miklós ezt az ártatlanságot ugyanazzal az óvó szeretettel mutatja, ahogyan Ferenczy Béni teszi azt kisfiúaktjaival. De nem csak azok játszópajtásai lehetnének, hanem felfogásmódjukban rokonságot mutatnak a régi korokból való gyermek Hermészekkel és Ámorokkal is, akik - mint rendesen - légiesek, egyetlen lábbal érintik a földet, hiszen éppen most szálltak alá az égi szférából. Varga Miklósra a klasszikus művek felidézésével végül is nagy lépést tesz előre. AKorsós lány végtagjainak teret kihasználó mozdulatával maradandó művészi élményt vált ki ott, ahol nap mint nap látható, Diósgyőrött az Ady Endre Művelődési Ház előtt.