Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

Szerencséjére mert saját élményeihez, érzelmeihez ragaszkodni. Talán ezért kerülte el a sematizmus csapdáját. Fiatal családja is inspirálta, meghitt hangvételű kisplasztikákat mintázott, amik bronzban kiöntve nyerték el végleges formájukat: Anya (Anyaság), 1957 bronz (Magyar Nemzeti Galéria tulajdona), Anya gyermekkel (mgt), Fésülködő (B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat tulajdona). A Fésülködő a ciklus legkiérleltebb darabjaként 1961-től, mészkőbe faragva a kaposvári kórház udvarán található. Meg kell azonban jegyezni: a bronzban sikerre vitt kompozíció a kő zártságához igazodva már nem tudja ugyanazt a művészi élményt kiváltani, s ez nem annyira a művész, mint a megrendelő számlájára írandó. Első, köztérre szánt 5/4-es portréja is Kaposvárhoz fűzi. Gárdonyi Géza (1958) írót ábrázolja és bronzban került kivitelezésre. És még mindig egy kicsit vissza kell kanyarodni a főiskola általános metódusához. Ott faragást, mint olyat nem tanítottak, így a kővel, fával való bánásmóddal sem foglalkoztak. Az oktatás az érzékeny mintázáson keresztül zajlott. (A növendékek nagy része régen is, ma is a sikeres felvételt megelőző években kőfaragó műhelyekben helyezkedik el, s a gyakorlati munka során sajátítják el a kő megmunkálásának tudományát.) A főiskolán kizárólag az építkező, felrakással eredményt elérő, mintázó szobrászattal foglalkoznak, ami anyagában a bronznak, terrakottának felel meg. Varga Miklós sem az iskolában, hanem úgymond önszorgalomból, még a kollégium ideje alatt faragni tudó társaitól „leste el" a kibontásos módszert. Az Anya gyermekével c. mészkő szobra még nem saját kivitelben született (1956, Budapest Pamutfonó), de később szinte valamennyi tervét ő teszi át a végleges anyagba. Márványból például archaikus szépségű fejeket bont ki: (Fej, 1956; Kislány-fej, 1960). A Műcsarnokban 1960-ban megrendezett Magyar Képzőművészeti Kiállításon többek között a vörös márványból készült Kislány-fej} el szerepelt. Később is felváltva mintáz és farag, úgy ahogyan azt a közlendő leginkább megkívánja. Egyik legszebb kollekcióját a madarak és a halak formáját idéző, ragyogóra csiszolt márványszobrok képezik (Torzó, 1980; Madár, 1981; Hal, 1983). S közben a lemez megmunkálásának modern lehetősége, a hegesztés is izgatja (Halak,