Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

hallgatták az ateista téziseket. Varga Miklós sem nem büszke különösebben, de nem is hallgatja el, e tantárgy szemináriumi vezetője volt. Megjegyzendő: a „népi káder" származás akkor sem volt elegendő egy ilyen feladat ellátására. Kellett hozzá az a fogékonyság és olvasottság, amivel ő rendelkezett, s nem el­hanyagolandó, legalább annyira szükség volt társai bizalmára, amit - már láttuk a szovjet kiállítás kapcsán - nem is volt olyan egyszerű kivívni. Végzős korában megházasodott. S ez - mint majd lesz róla szó ­esetében nem csupán egy magánemberi, hanem igenis a komplex alkotói pályához tartozó állomás lett. Feleségül vette Nagy Gy. Margit gobelinmüvész-jelöltet, aki ekkor még az Iparművészeti Főiskolán Ferenczy Noémi tanítványa volt, s aki ugyancsak Mezőtúrról származik. Közös életükben a művészet kiemelke­dő helyet kapott, s ez jellemzi mind a mai napig őket. E kötet pandanjában - amely a művésznő munkásságát kíséri nyomon ­olvasható; szellemi társak is, akiket a sok közös élmény hasonló módon inspirál. Az együtt megélt több mint ötven év alatt voltak olyan témáik, amiket mindketten feldolgoztak. A kétféle művészi eljárás ilyenkor egy harmóniába olvad. Erre bizonyság a közösen megrendezett kiállítások egész sora. Az ötödik év a diplomamunka elkészítésével telt, {Gyapotszedő nő, 1953J és annak tervezgetésével, hogyan tovább. Azután az önálló munkához a minisztérium ösztöndíja segítette hozzá. Mű­termet bérelt Pesten, és hozzáfogott egy lakótelepi kapubejárat fölött elhelyezendő domborműhöz {Játszó gyerekek, 1954), majd egyre komolyabb, háromdimenziós, úgynevezett „parkszobrokra" kap felkérést {Anya gyermekével, 1956 Budapest, Pamutfonó). Az ő esetében is a művészi pálya fontos állomása az első nagy, kortárs művészeti kiállításon való szereplés. Már a diplomamun­kájával bejutott a Műcsarnokba! Ez önmagában egy nagy elis­merés volt a szakma részéről, amit tovább tetézett az, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium meg is vásárolta ezt a művét! 1954­ben, a tematikus elvárás ellenére ugyancsak a Műcsarnokban apjá­ról mintázott fejszobrával szerepelt. {Apám, 1954, terrakotta).

Next

/
Thumbnails
Contents