Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

éreztek rá azok igazára! A letisztulási folyamat átéléséhez kevés volt az ismeretük. Miközben alapos természetelvű stúdiumokon nevelődtek, ez a kitekintés a világra majdhogynem sokkolólag hatott rájuk. A népi kollégiumnak viszont megvolt az a nagy előnye, hogy nagy hangsúlyt fektetett a társművészetek iránti érzékenység kifejlesztésére. Előadóesteket, hangversenyeket szerveztek, ami már túlnőtt a bennlakók érdeklődésén, nem csak neves fellépők, de neves hallgatóság is volt a rendezvény utáni érdekfeszítő ankétokon. Szervánszky Endre például éneket tanított és karéneket szervezett. „Enekkaros voltam mindig, s tulajdonképpen szerencsém volt, rengeteget olvashattam és a tanáraim ajánlottak könyveket. A magyar klasszikusokra akkor szabadultam rá, olvastam Szabó Dezsőt, de Lev Tolsztojt és Dosztojevszkjit. Nékem meg van hál'Istennek az a szokásom, hogy sokat olvassak. Mások szórakoztak, én meg olvastam, köztünk is sok van aki nem olvas! Én maradtam mind a mai napig olvasó ember. "- nyilatkozta Varga Miklós egy alkalommal a Herman Ottó Múzeum Adattára számára. A széles körű tudásra csak pontos napirenddel és céltudatossággal lehetett szert tenni. Akik ráéreztek a viszonylag rövid időt megélt történelem adta lehetőségre, egy életre szóló útravalót kaptak. Végül is a Rajk-pert követően már fel is számolták ezt az oktatási formát, hamarosan diákszállóvá alakították át a népi kollégiumokat, ahol ismeretközvetítés, oktatás már nem volt, csupán az ellátást biztosították. A két dolog tehát szétvált, s ezek után a tanulmányok folytatására a Képzőművészeti Főiskolán nyílt lehetőségük a tehetségesebbeknek. Ujabb felvételi vizsga kellett, s itt érdemes kitérni arra, hogy Varga Miklósnak a főiskola kiállító termében, mint kollégistának már három munkája szerepelt azt megelőzően, hogy ott 1948 őszén elkezdte volna tanulmányait. A régi társai közül többedmagával lett növendék a főiskolán. A kezdőkhöz képest az ő helyzetük talán egy picit könnyebb volt, mert mesterüket, Beck Andrást velük egy időben nevezték ki főiskolai tanárnak. Lényegében a miliő megváltozott körülöttük, de a szemléletmód azonos maradt, sőt talán maga a főiskola is igazodott az ő szabadabb felfogásmódjukhoz, hiszen Kmetty János, Koffán Károly, de más népi kollégiumot életre hívó mester, mint Pap Gyula, Bencze László is ekkor kapott katedrát. így mindenképpen modernebb légköre lett a különben elég zárt akadémi-