Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

A nomád népek asszonyai életük során egy egész mezőre való textilt készítenek el. Akik e nagy alázattal járó munkával jegyzik el magukat - éljenek a Kaukázusban, vagy itt közöttünk a Kárpátmedencében - maguk is úgy tartják: képesek lennének betakarni akár egy jókora tisztást! Nagy Gy. Margit, a textilkép előállításának avatott müvelője is így érzi ezt, miközben számba veszi a közel félszáz évnyi munka gyümölcsét. A textilmüvesség a messzi régmúltban gyökerezik, s ma sem kell igazán változtatni azon, hogy szép eredményhez lehessen jutni. Mivel hazánkban kevésbé ismert a gobelinkészítés, Nagy Gy. Margit művészete kapcsán először érdemes áttekinteni annak történetét. Az iparművészet szövött kárpit kifejezéssel illeti (gobelinnek, újabban ógobelin, vagy francia gobelin elnevezés is használatos) a jól körülhatárolható technikával készült, képzőművészeti indíttatású speciális textilművészetet. De ma a kárpit szó hallatán leginkább a bútorzat szövött huzatára gondolunk és az azzal dolgozó mesteremberre, a kárpitosra. Az évszázadok során a szó jelentése lényegét tekintve nem sokat módosult, csupán annyit, amennyit maga a lakáskultúra. A barokk és a reneszánsz korban a táblaképekre emlékeztető szőttest nevezték így, amit a legkiválóbb festők terveztek - többek között a pápa számára Raffaelo Santi alkotott 1515-ben egy értékes sorozatot a Sixtus-kápolnába. A királyi manufaktúrában azután a kartontervező mesterek a festményt „átírták" arra a nyelvre, ami alapján maga a kivitelezés elkezdődhetett. Azzal, hogy egy szövőmunkásra - a teljesítményt illetően - évente 1 négyzetméterrel számoltak, elképzelhető az az